Hallottam, hogy lesz egy ilyen gyógyító ima. Előtte nem sokkal kiújultak a műtét utáni derékfájdalmaim, ezért úgy gondoltam, elmegyek, veszteni valóm nincs. Talán titokban abban reménykedtem, hogy varázsütésre elmúlik a betegségem, és mehetek haza gyógyultan.

Amikor odaértem, a dicsőítő énekek alatt lecsendesedtem, lenyugodtam, sikerült megszabadulni az aktuális hétköznapi gondoktól, de amikor láttam, hogy milyen sokan várnak gyógyulásra, megijedtem, hogy nem biztos, hogy sorra kerülök. Azért beálltam a sorba, és vártam. Közben folyt tovább az ének, és én is énekeltem. Sokat kellett várni, ezért volt időm elgondolkodni, és jól kinevettem magam, hogy milyen buta, önző voltam, hogy azt hittem, hogy idejövök Isten elé, mint egy háziorvoshoz, Ő felírja a gyógyszert, beveszem, és meggyógyulok. Mire elfogyott a sor, arra jutottam, hogy elhagytam a saját elképzelésemet, és azt mondtam, hogy nyitott vagyok arra, amit Jézus szeretne nekem adni. És nem csak ezt gondoltam, hanem őszintén így is éreztem.

Ahhoz a párhoz kerültem, akik az oltár mellett voltak közvetlenül. Én voltam az utolsó, akiért aznap imádkoztak. Alighogy befejezték, megszólaltak a csengők, és ott állt Laci atya az oltárnál, a Szentséget magasba emelve. Ez volt az első kép, amit láttam, mert amíg imádkoztak értem, be volt hunyva a szemem, és észre se vettem, hogy valaki odajött. Ott volt előttem Jézus. Olyan erővel hatott rám, hogy földbe gyökerezett a lábam, jobban mondva a térdem, mert térdre hulltam, és békesség és szeretet öntött el. Aztán visszaültem a helyemre, és csak békességet, szeretetet, hálát éreztem és annak a bizonyosságát, hogy Isten meggyógyított. Azt még nem tudtam pontosan, hogy miből is gyógyított meg, de biztos voltam benne, hogy meggyógyított, sőt megszabadított. Azt is éreztem, hogy el kell mondanom másoknak is, hogy milyen gyógyító és felszabadító hatalma van Istennek, ha az ember hozzá fordul.

Egyébként azóta nem fáj a derekam se, bár úgy vagyok vele, hogy nem is ez a legfontosabb, hanem a lelki egészség, amit kaptam Istentől.

Forrás: szentimreplebania.hu

Létrehozva 2011. október 23.