(Gal.5,13-25)
 Jézus maga tanította, hogy a gyümölcséről ismerni meg a fát – az isteni működés jelenlétének nyomait. Szent Pál apostol a Galata levél tanúsága által, a Lélek gyümölcsének felvázolásában megtanít a Jelenlét misztériumának, a Szeretet titkának felismerésére! Nem a “betű”, a “törvény” moralista megtartására kíván ösztönözni, hanem a szabad elhatározású önátadás tikára akar elvezetni.

“Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: «Szeresd felebarátodat, mint önmagadat» (Lev. 19, 18). De ha egymást marjátok és felfaljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek!
Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen tusakodik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.

A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.
A Lélek gyümölcse pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!” (Gal.5,13-25)

Problémafelvetés
A levél keletkezésének körülményei komplex valóságról árulkodnak. A galáciai egyház zavarai késztették Pál apostolt az írásra. Aggasztó híreket hall. Tévtanok, rosszul értelmezett hűség az ószövetséghez, törvény alapján való üdvösség, és még sok más nézet tarkította a közösség hitvilágát. Megkérdőjelezik az apostoli tekintély elfogadhatóságát. A pártoskodás itt sem ismeretlen. Miután a lényeges hitbéli tájékozódási pontok alapelveit felvázolta, mintegy végső összegzésként tárul fel a szabadság – szolgaság, a régi törvény és az új törvény: Krisztus törvénye, a Lélek szerinti élet lehetőségének gondolata.

A Páli mentalitás és érvelési mód erőteljesen érvényesül. Ellentétes pólusok rajzolatában bontakozik ki a keresztény magatartás hiteles változata! A szabadság dogmatikus jellegű elemzéséből áttér az élet moralitását tárgyaló elemzéshez. A moralitás azonban a Lélek munkája által bontakozik ki. Ő áll a középpontban, nem az emberi produktum. Az adok-veszek mentalitásán túl, az érdemszerzés lehetőségei nem a törvény tetteinek moralista megtartásában rejlenek, hanem a szabadon be- és elfogadott Lélek működéséhez való viszonyulásban. Nem a törvény szerinti tettekben, hanem a Lélek törvényének és törvényszerűségeinek való engedelmességben lelhető fel az igazi keresztény attitűd.

A Páli érvek meggyőző fordulataiban, paradoxonaiban kitűnik a «szabadság» és a «szolgálat», «test» és «lélek», «test cselekedetei» és a «Lélek gyümölcse» a maga színes és ízes kontúrjában. Minden indulat és felháborodás ellenére az apostol nem állítja, hogy a negatívumok tárházának egésze megjellegezi a közösséget. Ugyan erős indulattal kezdi levelét, de nem lelhető fel benne bántó gesztus. A maguk általánosságában, jelenség szinten beszéli ki a problémákat a közösség vonatkozásában.

Megoldási kísérlet
A szabadságról szól, de egyben korlátoz is, úgy “korlátoz”, hogy a visszásságokat kizárva a szabadság ne szenvedjen csorbát. A szabadság szolgáló arculatát vázolja fel. “Úgy szolgálok, hogy úr vagyok a semmiségben.” Az odaadottság fenségében kibontakozó szeretet nagyságára mutat. Tévedés Ienne azt hinni, hogy létezik «univerzális szabadság» az ember számára! “Csak” «relatív szabadság» van, mely döntési képességet és szabad választást “enged” érvényesülni. Nem lehet a véges kereteket az ég végtelen vásznára vetíteni, és gnóm módjára illúzióban kéjelegni! Ez már szabadosság lenne. A megistenülés vágya ez Isten nélkül!

A «test cselekedeteiben» található bűnkatalógus nem teljes és nem kizárólagos. Más, hasonló lista található még a római Ievél elején és a korintusi levélben is etc. A fölsorolás célja nem a bűnök sokaságának bemutatásában, hanem az Istentől elszakadt állapot leírásában keresendő.

“A világ erőinek gyöngesége éppen abban áll, hogy rombolni és pusztítani tudnak, de teremteni és feltámasztani nem, büntetni és bosszút állni tudnak, de megbocsátani és irgalmazni nem, önmaguk akaratának akár a másik megsemmisítése árán is érvényt szerezni tudnak, de mások létének éltető forrási lenni képtelenek.” (Vigilia 98/4 – Barsi Balázs)

Ez a “testi lét” titka is. Hiányzik belőle az AGAPÉ forrása, az éltető Lélek, a szeretet. A gonoszság titkával ellentétes, azt nagyságrendi mértékben túlszárnyaló szeretet misztériuma a megoldás lehetőségi feltétele. Az erkölcsi normákat nem a megszokott jó-rossz viszonylataiban tárgyalja. Az emberivel szemben az isteni magaslik ki, a testi (test cselekedetei) ellentéte nem a lelki vagy jó cselekedet, hanem a Lélek teremtő-megújító tevékenysége! Óriási változást jelent ez az erkölcsi alapelvek érvényesülését illetőleg. Tudniillik, “fölemeli” az emberi erkölcsiség kérdéseit az isteni szférába. De azt is mondhatnánk, hogy az istenit jeleníti meg az emberi magatartás irányító aspektusaiban.

A torz spirituális állapot ellentétes pólusa nem a «jó ember» Ielkülete, hanem az isteni Lélek jelenléte és munkálkodása. Így tárul fel előttünk a Lélek gyümölcsének képe. Gyümölcsének és nem gyümölcseinek. A Lélek gyümölcse, amiről itt szó van, az agapé! Ez Isten szeretete az emberek felé, amely képes integrálódni az ember spiritualitásában, képes megjelenni rajtunk keresztül mások felé! Ez a «szeretet» maga a Szentlélek személyes valósága, a harmadik isteni Személy! Az “igazi” bűn az, amikor az isteni agapét kirekeszti magából az ember! – Ellenállhatunk a szeretetáramnak! Ebben áll a szabadság és a Lélek szerinti élet titka. A Lélek gyümölcse pedig a szeretet (!) és benne, mint narancsban a gerezdek, nyilvánulnak meg az öröm, béke jóság etc. vonásai. Egy «gyümölcs» kilenc megjelenési formában! De még ennél is többről van szó, az isteni Lélek emberi arculatára bukkanhatunk rá. Érdekesség, hogy a korintusi levél kilenc adományról tesz említést az adott szövegkörnyezetben, itt pedig a Lélek gyümölcse jelenik meg kilenc formában.

“A Lélek adományait Isten adja, anélkül, hogy “sajnálná”. Ez azt jelenti, hogy nem veszi vissza akkor sem, ha valaki rosszul használja őket, s működik olyan keresztényen keresztül is, aki szentségtelen életet él, s szüksége volna arra, hogy Istennel és emberekkel újra rendbe jöjjön.” (Dennis és Rita Bennett: A Szentlélek és te, 121. o.)

A Lélek gyümölcse viszont a megszentelődés folyamatában lelhető föl, elválaszthatatlan kísérője a szentségi életnek. Ezért az agapé fokmérője is egyben keresztény életünknek.
“Az Úr Jézus működése az evangéliumi hagyomány szerint a Lélek erejében bontakozik ki. A szentírók hol erőről beszélnek, amely kiárad, hol Szentlélekről, hol pedig – nagyon érdekes módon- a Lélek erejéről. (…)  A Létek ereje az az erő, amely maga a Szentlélek Úristen. (…) Az Apostolok Cselekedetei kezdetén, Szent Lukács nem hagy kétséget afelől, hogy ez az erő a harmadik isteni személy, mert ott ezt mondja maga az Úr Jézus: Amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök (ApCsel 1, 8).” (Vigilia 1998/4, 244.o. – Barsi Balázs)
A Lélek ereje nem csak Krisztus életében irányadó, hanem a követői életében is. Így van ez az isteni agapéval is. Ahogy Jézus életét átszőtte a Lélek szerető tevékenysége, úgy a keresztények életét is átitatja jelenlétének szelíd és viharos kenetével! Szinonim kifejezésként szólhatunk Lélek gyümölcséről, a szeretetről és az isteni szeretet Lelkéről. Ebben rejlik a Páli meggyőződés átütő ereje.

“A Szentlélek tehát erő és hatalom, Isten személyes mindenhatósága, személyes cselekvése. A Szentháromságban ott van, ahol az Atya öröktől fogva szüli a Fiút. Bármit tesz ugyanis az Atya a világgal és a világban, ott működik ez a hatalom és erő, s Pünkösd óta tudjuk, hogy ez az erő Személy.” (Vigilia 98/4, 225. o.)

A Lélek gyümölcse, mint olyan, tevékenységet, dinamizmust is jelent, de ez másodlagos. Működése elválaszthatatlan egységet képez a harmadik isteni Személy titkával. Bár érleli, növeli az emberben a szeretetet, de ezt úgy “teszi”, hogy közben kiárad az ember szellemi dimenzióján keresztül, és a testet a Lélek templomává avatja! Ez a galaták problémájának megoldási lehetősége, “mert aki Krisztusban van, új teremtés az” az éltető Lélek teremtő újjáteremtő, megelevenítő tevékenysége által.
Jelen témánk egyik legkiválóbb “értője és élője” Szent Terézia mondja övéinek:

“Nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy a mi mennyei Királyunk bőkezűen és sokféleképpen adja békéjét és barátságát a lelkeknek, éspedig úgy a benső imában, mint azon kívül. E tekintetben csak mi tartjuk Ő Szent Felségét, mint mondani szokás, háromlépésnyi távolságban.” (Avilai Szent Teréz: Ötödik lelki számadás, 421.o.)

Amint a gyümölcs és a fa egymásnak részei, úgy az emberben kibontakozó Lélek-gyümölcs az isteni természet részesévé formál. Az erkölcsi normák hiányosságát ezen az úton nőheti ki a keresztény közösség és az egyén egyaránt. Kitárulkozva az isteni Szellem előtt, befogadva a “mennyei erőt” és engedelmes szívvel figyelve és hallgatva az isteni Szóra, ez a hívők erkölcsiségének alapja! Az ilyen atmoszféra ad otthont az öröm, a béke, a jóság stb. vonásának szemben a moralitás hiányosságaival. Szent Terézia felismeréseit megszívlelve el kell gondolkodnunk a krisztusi attitűd valódi motivációjáról.

“Nézetem szerint – írja az egyházdoktor (Bár nem kifejezetten e témával összefüggésben, de itt is érvényes!) – itt a Szentlélek a közvetítő a lélek és Isten között; ő az, aki olyan lángoló vágyakat kelt, és mivel olyan közel van hozzá, hatalmas tüzet gyújt benne. Ó, Uram, milyen végtelenül irgalmas vagy Te (…). Áldjon és dicsőítsen minden teremtmény azért, hogy olyan hűséges Kedves vagy! Ó, én Uram és én Teremtőm! Lehetséges-e az, hogy van ember, aki Téged nem szeret?! Ó, jaj nekem, hiszen éppen én vagyok az, aki oly hosszú időn át nem szerettelek! Ó, miért nem ismertelek akkor?!” (Avilai Szent Terézia: Gondolatok az Énekek Énekéről – 5. fejezet)

Az apostol (és Szent Terézia úgyszintén) egy új erkölcsiség lehetőségét kínálja fel, mely a Szentlélek működésében van elrejtve! Ez az Újszövetség “moralitása”, szemben az Ószövetség eszményi szigorúságával. Az újjáteremtés és a megkezdett örök élet titka ez. Szüntelen kihívás, mely a Szentlélek befogadására sarkall a mindennapok szürkének vélt pillanataiban és az ünnep forgatagában egyaránt!

Létrehozva 2019. december 17.