Szentlélek szeminárium gyermekeknek

Kedves Szülőtársam !

Bizonyára érezted már a felelősség súlyát a válladon, amikor kis- vagy kamaszkorú gyermeked jelenén vagy jövőjén gondolkodtál. Mikor szorongva figyelted új barátait, idegeskedtél a begyűrűző világ negatív hatásai miatt, a New Age-es gyermekfilmektől kezdve az erőszakhullámon át az istentagadásig és káromlásig széles a skála.

Persze, imádkozol. Természetesen hittanra és templomba is jártok. Remélhetőleg otthonotokban valóban az Úr az úr. De mindannyian aggódunk: mi lesz, ha csemeténk kikerül a védett környezetből? A hitetlen barátok és a világ csábításai mind hitpróbáló tényezők. Mégis, szülőként mit tehetünk még?

Jézust a szívünkbe fogadni és szerető testvéri közösséget találni – igen, ez a megtartó erő! A hittanórákon többnyire Jézusról hallanak gyermekeink. Ám egyedül a Szentlélek befogadása által ismerhetjük meg Őt. A Szentlélek teszi élővé a hitet és a szeretetet. Mi valamennyien, akik elvégeztük a Szentlélek-szemináriumot, átéltük ezt. Természetes, hogy azt szeretnénk, ha gyermekeink is megtapasztalhatnák azt, amit mi. Milyen jó lenne, ha arra a belső hangra hallgatnának, aki a szívükben él, és nem a külvilág tombolására.

Kedves Apukák, Anyukák!

Erre hívlak Benneteket, amikor figyelmetekbe ajánlom az “Élet a Lélekben” szemináriumot gyermekeitek számára. Az alábbiakban néhány szó az első kurzusról, amelyet 1999. október-november hónapban tartott István atya vezetésével néhány lelkes pedagógus az Emmausz-házban. Hála és köszönet érte nekik!

A szeminárium 6 hete alatt (mindig szombat délutánonként jöttünk össze) a gyermekek együtt dicsőítették az Urat, énekeltek, játékos tanítást hallgattak, majd megosztották tapasztalataikat és imádkoztak. Legtöbbjük számára sok minden újdonság volt, mégis sokuknak az jelentette a legnagyobb “izgalmat”, amikor az 5. alkalmon a Szentlélek kiáradásáért imádkozhattak társaik felett.

Mi, szülők is aktívan közreműködtünk azért, hogy csemetéink minél több kegyelmet tudjanak befogadni.

A szülők is sok pozitív változásról számoltak be. Például valakinek a kisfia a Lélekáradás óta naponta hívj a a Szentlelket. Egy apuka elmondta, hogy gyermekei számára a közös éneklések jelentettek nagy élményt. A szeminárium kizökkentette őket a hétköznapokból és megerősítette mindazt, amit otthon kaptak! Többen számoltak be arról, hogy gyermekük magatartása, szorgalma javult, összeszedettebbé váltak.

Ha csak ennyit kaptunk volna az Úrtól, már megérte! De gyanítom, hogy a Szentlélek még sok mindent tartogat, hiszen csak az út elején vagyunk. Izgalommal várjuk!

(A következőkben egy édesanya tanúságtételét olvashatjuk, aki saját megtapasztalásait írja le a gyermek-szeminárium gyümöcseiről.)

A szeminárium által a Szentlélek a mi családunk életébe sok új örömöt és békét hozott. A kisfiammal való esti, kettesben eltöltött olvasások és beszélgetések új színben láttatták mindkettőnk számára a hitet. A könyv magyarázó anyagának egyes részei számomra is izgalmasak, gyereknyelvre lefordítva is nagyon logikusak voltak. Ezekből naponta olvastunk 1-2 oldalt és hozzá a napi elmélkedéseket. Közben az olvasás bizalmas beszélgetéssé vált, melyet esténként kisfiam már várt, különösen mert ilyenkor már testvéreinek aludni kellett.

Az esti gyertyás elmélkedések, és a sok érte mondott imádság mindkettőnk számára (és ezáltal az egész családunk számára is) kívülről látható változásokat hozott.

Fiam kapcsolata a tanárokkal és a társaival egyre közvetlenebb lett (előzőleg voltak magatartási és tanulási problémái), melyet osztályfőnöke az ellenőrzőjében is megemlített.

Az itthon eddig türelmetlen, feszült gyerek segítőkésszé és kedvessé vált, és mindannyian megállapítottuk, hogy így sokkal jobb együtt lenni. De azért mindannyian tudtuk, hogy ezért nap mint nap mindenkinek meg kellett hoznia a maga kis áldozatait.

Számomra a könyv egyik példája nagyon kézzel foghatóan világított rá a lényegre. Ha például egy paradicsommagot elültetünk, nem szabad 1-2 nap múlva kiszedni, hogy vajon kicsírázott-e. De ha már kibújik a földből és gyenge hajtásokat hoz, akkor sem szabad nézni, hogy vajon a gyökerei tényleg meg vannak-e, és biztosan hoz-e majd termést. Az elültetett mag növekszik. Nekünk csupán egyetlen dolgot kell tennünk: naponta locsolni! És a Mennyei Atya megalkotja a Szentlélek által azt a bennünk fejlődő gyönyörű teremtményt, amelyet ő elképzelt rólunk. Nekünk csak mindennapi imáinkkal biztosítani kell a növekedés lehetőségét! Gyermekeinkben a magot a Mennyei Atya a Szentlélek-keresztség által elültette. A feladat most az, hogy kialakítsuk bennük a vágyat arra, hogy minden este Teremtőjükkel találkozhassanak.

Andrea és Katalin

Létrehozva 2011. május 26.