A tökéletességet még egyetlen kántor sem érte el. Ha elérte volna, akkor a szentek között is akadt volna már legalább egy. A mi feladatunk az, hogy másoknak szebbé tegyük az Úrral való találkozást (Uram, jó nekünk itt lenni). Amíg mások a templomban imádkoznak, mi kottákat, szövegeket keresünk, regisztereket váltunk, énekszámot beállítunk, mikrofont igazítunk és azon tűnődünk, hogy a pap beintonálására milyen hangnemben kell válaszolni, illetve, hogy a pap mivel fog minket sokkolni. Ha így fogjuk fel, akkor a kántor az, aki a templomban a legkevesebbet imádkozik.”

Ami fontos: viselkedésünk a templomban és a templomon kívül egyforma legyen. Életünk része, hogy az Istent szolgáljuk. Olyan ez, mint a temetésen a sírásó: nélküle a gyász-szertartás nehezen képzelhető el, pedig nem ő a főszereplő. Ha a kántor a templomban mise alatt imádkozna, akkor kénytelen lenne lehanyagolni a szolgálati teendőit.

Mi a templomban akkor érezzük jól magunkat, amikor a misének már vége van, mindenki elment, a lámpákat leoltották, csak az örök láng pislákol elől az oltárnál. Ha nem kellene sietni vacsorát adni a családnak, ha nem kellene rohanni egy másik misére, akkor szívesen ott ragadnánk. Te próbáld meg vacsora után belehallgatni a templom csendjébe. Ha meg sem szólalsz, akkor is boldogság fog el, mert érzed, a támogatód ott van Veled. De ott lesz Veled akkor is, ha a templomkertben sétálsz az esti csendben és csodálod mindazt, amit Tőle kaptál.

Ott lesz Veled akkor is, ha az éjszaka csendjében ujjaidat sétáltatod az orgona billentyűin, vagy ha lélekben készülsz egy szép liturgiára. A családodat is Istentől kaptad, amikor éhes bendőjüket töltöd meg, amikor lelküket vígasztalod, akkor is Neki szolgálsz.

Fides et ratio (hit és értelem) – ez a miénk és nem a pillanat adta elvakult rajongás. A mi pillanatunk az egész életünk, amit bérmálkozásunk (a Lélekkel való összefonódásunk) óta élünk. A Gauss féle görbe lehet keskeny és magas, de lehet széles és alacsony, a benne foglalt területtel arányos teljesítmény közben ugyanolyan nagy. Azzal vagy igazán nagy, hogy nem vagy nagyratörő.

Mostanában, ha valamilyen segítségemért megkérdezik, hogy mivel tartoznak, csak azt szoktam mondani: imádkozz értem.

Létrehozva 2011. május 25.