A szülői hatalom

A Biblia egyik legcsodálatosabb kijelentése, amikor Istenről, mint Atyáról beszél. De neked mi jut eszedbe, mikor ezt a szót hallod: „atya”? Egyből védelemre, gondoskodásra, melegségre és gyöngédségre gondolsz? Vagy az „atya” szó egészen mást juttat eszedbe? Isten úgy jelenti ki magát az Igében, mint gyöngéd, megbocsátó édesapa, aki életünk legapróbb részletei iránt is érdeklődik. Ez nemcsak szép kép, de igaz is. Ennek ellenére általában mindenkinek más elképzelése van Istenről, mert akaratlanul rávetítjük a földi szülőkkel vagy vezetőkkel kapcsolatos tapasztalatainkat, benyomásainkat. A jó megtapasztalások közelebb visznek az Isten, mint Atya helyes megismeréséhez, míg a rossz tapasztalatok eltorzítják azt a képet, amelyet Isten irántunk érzett szeretetéről alkotunk.

Elgondolkodtál már azon, miért úgy jövünk erre a világra, mint magatehetetlen kisbabák, és csak lassan növünk fel fizikailag, értelmileg és érzelmileg fejlett, önálló emberekké? Feltetted már magadnak a kérdést, miért nem alkotott Isten egy olyan szaporodási folyamatot, amelyben olyan fizikálisan kifejlett emberek jöttek volna létre, mint Ádám és Éva a teremtéskor?

Úgy hiszem, Isten azért akarta, hogy magatehetetlen, gondoskodásra szoruló csecsemőként szülessünk ebbe a világba, mert azt szeretné, hogy a családban úgy jelenjen meg az O szeretete, hogy a gyermekek a megértés, szeretet és elfogadás légkörében nőjenek fel.

Ha ilyen szeretetteljes, biztonságos környezetben nőnek fel a gyermekek, akkor lesz önbizalmuk, és úgy gondolnak majd magukra, ahogyan Isten tekinti őket: mint akik fontosak, értékesek és jók.

De mi történik akkor, ha ez nem valósul meg? Ha a szülők nem tudtak eleget tenni Isten elvárásának? Olyan sokan szenvedtek sérülést, elutasítást a családban, hogy nehéz nekik úgy látni Istent, amilyen Ő valójában. Pedig ahhoz, hogy szeretni tudjuk Istent, feltétlenül fontos, hogy megismerjük Őt.

Szeretnék hét olyan területről írni, ahol sok félreértés van Istennel, és az irántunk érzett szeretetével kapcsolatban. Az egyszerűség kedvéért csak Isten atyai tulajdonságaira fogok koncentrálni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Biblia azt mondj a: „Isten saját képmására teremtette az embert, férfivá és nővé teremtette őket.” Más szóval mind a férfi, mind a női jelleg benne van Isten természetében, és a családban csak akkor tapasztalhatjuk meg Isten szeretetének teljességét, ha mindkét szülő jelen van, hiszen mindketten Isten természetének sajátos vonásait képviselik. Ahol csak egy szülő van a családban, Isten segíteni fog a hiányzó apai vagy anyai szeretet pótlásában, ha imában kérjük az Ő segítségét, de a Teremtő terve szerint a családban mindkét szülőnek jelen kell lennie, mert együtt adnak teljes képet Istenről.

Szeretnélek kérni, hogy tekints a múltadba, és vizsgáld meg, hogy az alábbi területeken szüleid kudarca, vagy a gyöngéd szeretet hiánya akadályozott-e Isten megismerésében.

A SZÜLŐI HATALOM

Biztosan előfordult már veled, hogy amikor a barátodhoz mentél, a kutyájuk örömmel üdvözölt a kapuban. Az oktalan állat vagy félve, remegve húzódik el tőled, vagy rád ugrik, és örömteli farkcsóválással, nyalogatással üdvözöl. Ha a kutya félve menekül, és nem bízik benned, akkor valószínű, hogy rosszul bánnak vele. De az a kutya, amelyik örömmel üdvözöl, biztosan sok szeretet kapott. Így van ez velünk is, amikor Istenhez közeledünk.’ A múlt tapasztalatai befolyásolják reagálásunkat, amikor Isten kinyúl értünk.

Mi okozhat sebeket a tekintély területén? Képzeld el, hogy kivágódik a hálószoba ajtaja. Az éjszaka közepén egy mérges, részeg ember veri fel álmából a kisfiút. Azután könyörtelenül elveri őt az a sötét, tántorgó alak, akit úgy szólít: „édesapám”. Mit fog érezni évekkel később, amikor ezt a szót hallja, hogy apa?

Egy tizenöt éves utcalány üresen bámuló szemekkel, mechanikusan teljesíti lealacsonyító éjszakai kötelességét. Nem törődik azzal, mi lesz vele. Nem érzi magát tisztának azóta, amióta egy éjszaka az apja molesztálta. Egy másik utcalány Amszterdamban azt kérdezte, miért ne kérhetne ezért pénzt a férfiaktól, amióta a nagyapja „ingyen” kapta meg őt.

Egy megsebzett nemzedék bukdácsol át úgy fiatal évein, hogy aztán tehetetlenül szemlélje, amint gyermekei hasonló szenvedéseket élnek át. És ez nemzedékről nemzedékre folytatódik tovább. Nincs senki, aki megvigasztaljon minket? Ki lesz az apja az ember fiainak? Kinek van olyan nagy, erős karja, hogy magához öleljen minden elhagyott gyermeket a világon? Ki sír a fájdalmaink miatt? Ki vigasztal meg magányunkban? Csak egy ilyen Atya van, akinek a szíve sajog, mert megbántották azok a kicsinyek, akiket meg szeretne gyógyítani. A mi problémánk az, hogy olyanok vagyunk, mint a megvert kiskutya. Elfordulunk attól, akiről úgy gondoljuk, hogy Ő sem más, mint a többi tekintély, amelyekkel már volt dolgunk az életben. De Isten tényleg más. Ő maga a tökéletes szeretet. Isten a következő parancsot adta a szülőknek az Újszövetségben: „Ti pedig atyák,, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4).

A SZÜLŐI HŰSÉG

Isten gyermeke vagy, és Ő most is néven szólít, de lehet, hogy szíved mélyén kételkedsz az Ő hűségében. Lehet, hogy gyermekkorodban halál vagy válás miatt elveszítetted az édesapádat. Lehet, hogy szüleid a munkájuk miatt hanyagoltak el, és így lettél „árva”. Vagy csak a megszegett ígéretek és az elhanyagolás gyermekkori emléke

kísért? Lehet, hogy kicsi korodban órákig sírtál, és nem volt senki, aki az éhségtől vagy a kellemetlenségtől megszabadítson? Vagy kisgyerekként bezárt ajtók mögött sírtál, egyedül, elfelejtve? Nem érzed, hogy Ő veled van? Nyitott még a szíved Isten előtt, vagy egészen megkeményedett már a bizalmatlanság és a cinizmus miatt?

Talán most azt mondod: „Ha ennyire szeret az Isten, miért nem éreztem vagy láttam sohasem Ót?” Nem Isten hagyott el, hanem a körülötted élő emberek vallottak kudarcot. Olyan sokszor nem tudunk az Ő keze és szava lenni mások felé, akik még nem ismerik Őt. Nagyon kevesen vannak azok, akik engedik, hogy Jézus megtört szíve azokhoz vezesse őket, akiknek szükségük van arra, hogy másokon keresztül is megtapasztalják Isten szeretetét. Jézust nem a kellemes helyek vonzzák, hanem a szenvedő emberek. Az Ó szeretete üldöz minket első leheletünktől halálunk pillanatáig.

Mennyei Atyád ott volt, amikor kisgyermekként az első lépéseket tetted. Ő ott volt a fájdalmak, csalódások idején is. Most is ott van veled. Egy rövid időre rábízott földi szüleidre, akiken keresztül el akart árasztani téged az Ő szeretetével. Isten a jó család szeretete és biztonsága által akart felkészíteni az Ő szeretetére. Ha a szüleink kudarcot vallottak, ezt fel kell ismernünk, megbocsátani nekik, és ki kell nyitni a szívünket Isten szeretetének elfogadására. Szerető Atyánk most is kitárt karokkal vár. Mi tart vissza téged Tőle?

Kevesen ismerik meg Istent teljes valóságában e rövid földi élet során. Sokan vagyunk olyanok, mint az a lator, aki Jézus mellett halt meg a kereszten. Kívülről csak egy eltorzult, véres testet látott, de hamarosan felismerte Jézus igazi lényét, és hit által belépett Isten országába. Nekünk is túl kell látnunk a vallásos közvélemény által Jézusról alkotott torzképeken, de azoknak a kudarcain is, akik elutasítóan bántak velünk. Akkor majd ráeszmélünk, hogy Isten most is tárt karokkal vár ránk, és így szól hozzánk: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10).

„Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát” (2Tim 2,13).

Létrehozva 2011. május 25.