Amikor elrontott múltad tanúságtétellé válik

„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” (Jer 17,14)

Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.

 

De Isten a restaurációs szakmában dolgozik. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá tér. Mindegy, ki vagy, mit csináltál, vagy mit tettek veled. Isten győzelemmé tudja és akarja alakítani a kudarcokat, a tragédiákat. Fivérem az élő példa.

Sok elvonó programot elkezdett, és fejezett be eredmény nélkül, míg végre rátalált a megoldásra: Jézusra. Csak mikor találkozott az Úrral, akkor kezdődött el a gyógyulás, a valódi változás. Hirtelen mintha minden újrakezdődött volna. És ebben az a legizgalmasabb, hogy bárki megtapasztalhatja ezt a mámorító szabadságot!

Valljuk be, nincs erőnk, akaratunk, képességünk rá, hogy magunk szakítsuk szét a köteléket, ami fogva tart, legyen az bármi: drog, érzékiség, falánkság, büszkeség, harag vagy félelem. Amíg el nem ismerjük betegségünket, és át nem adjuk magunkat Krisztusnak, nem fogjuk megtapasztalni a szabadságot. Viszont ha Jézus Királynak adjuk elrontott múltunkat, Ő azt bizonyságtevő üzenetté alakítja.

Nem múlik el nap, hogy a testvérem ne szolgálná ily módon Istent, és ne osztaná meg valakivel a remény üzenetét.

Pár éve történt a példa, amit elmesélek. Egyik este a Vörös Rák étterembe mentünk családjainkkal vacsorázni. A huszonhat éves Tiffany szolgált fel az asztalunknál. Két dolgot azonnal észrevettünk. Tiffany kedves volt a vendégekhez, és a várandósság utolsó heteiben járt. Jólesően fogadtuk kedves kiszolgálását, és nem is gondoltuk, hogy Isten tarsolyában már ott van a viszonzás részünkről.

Azzal kezdődött, hogy a nővérem nem akarta hagyni, hogy a fivérem fizesse a számlát. Jellemző nővéremre, hogy szívesen ad, de nehezen fogadja el az ajándékot. Én felfogtam, milyen nagy örömöt jelent a fivéremnek, hogy ő vendégelhet meg minket. Dehogy akartam megfosztani őt ettől a boldogságtól!

Szegény Tiffany a vita kellős közepén lépett az asztalhoz. Fivérem, igyekezetében, hogy ő nyerjen, odafordult a lányhoz: „Tudja, én évekig kábítószerfüggő voltam. A testvéreim rengeteget segítettek nekem. Most szeretnék ebből egy icipicit visszaadni, és kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik.”

Tiffany szeme tágra nyílt: „Maga drogfüggő volt? Sosem gondoltam volna.”

„Igen – válaszolta a fivérem. – De Jézus mindent megváltoztatott.” És elmesélte a történetét.

„Elveszett voltam, de rám találtak, hajléktalan voltam, s most van egy házam, alkalmazott voltam, most saját vállalkozásom van, a kábítószer rabja voltam, de Krisztus kiszabadított.”

Tiffany szeme könnybe lábadt, ahogy megosztottuk vele Isten szeretetének üzenetét. Még azon a héten más módon is kimutattuk ezt a szeretetet, egy baba-mama csomagot küldtünk neki.

Drága barátnőm, ha te és én és mindnyájan megengedjük, mint a fivérem, hogy Isten bizonyságtevő üzenetté alakítsa elrontott múltunkat, nem csak a mi életünk változik meg, de mások életét is alakítani tudjuk.

Uram, irgalmad csodálatra késztet. Jóságodat árasztod rám, mikor Hozzád kiáltok: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok!” Adj, Uram, alkalmakat, amikor másokba is reményt csöpögtethetek, s beszélhetek nekik jóságodról, szabadításodról. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

//

Létrehozva 2012. szeptember 1.