Az ő nyelvükön

„Mutasd meg a gyereknek, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” Péld 22,6

„Nem fogok csatlakozni a Facebook-hoz, és nem küldök neked sms-eket. Te se küldj nekem. Ha valamit akarsz mondani, beszélj! Ti mai gyerekek már azt is elfelejtettétek, hogy kell beszélgetni.” „De nagyapa, így nagyon sok mindenről lemaradsz, ami velem történik.”

„Nem érdekel” – morogta az öreg.

Ez a beszélgetés, aminek tanúja voltam, napokig kísértett. Persze, hogy nem igaz, hogy nem érdekli nagyapát, mi történik az unokájával. Csak nem tudja, hogy viszonyuljon hozzá, és az új technológiák megrémítik. Megvallom, én is féltem tőlük. Nem szeretek változtatni a régi szokásokon.

Mikor a gyermekeim kisebbek voltak, reggelire nem csak ételt kaptak, hanem közös bibliaolvasást és elmélkedést is. Akkor még nem jártam dolgozni, több időm volt reggelente. Manapság csak arra figyelek, hogy időre elkészüljünk. Ők is meg én is. Hatan rohangálunk a lakásban, sorban állunk a két fürdőszoba előtt, bekapunk valamit, és irány a kijárat.

Hiányzik nekem az az idő, amit arra szánhatok, hogy megtanítsam gyermekeimnek a legfontosabbat: Isten Igéjét. Egyik este elnéztem, milyen villámgyorsan sms-ezik tizenéves fiam, s az jutott eszembe, mi lenne, ha naponta küldenék a gyermekeimnek egy igét a mobiljukra. Számítana vajon? Aztán elvetettem a gondolatot. Hogy néz az ki, hogy én küldjem nekik mobilon Isten Igéjét? Maguktól kell, hogy olvassák a Bibliát.

Aztán eszembe jutott nagyapa, ahogy elutasította az unokáját, ahogy semmibe vette a válaszát. Én nem akartam elszalasztani semmit. Ha naponta elküldök gyermekeimnek egy igeverset, nem változik meg az életük tőle, de mi van, ha mégis. Vajon, töprengtem, ha Jézus élne, használná az sms-t, az emailt, a facebook-ot? Mikor a földön járt, alkalmazkodott hallgatóihoz, a kultúrájukhoz. Mondanivalója, üzenete nem változott, de az, ahogy kifejezte magát, néha igen. Jézus ott érte el az embereket, ahol voltak. Gyalogolt, szamárra vagy hajóba ült, tanított házakban, domboldalon, ünnepségeken, közös vacsoránál.

Már több mint egy éve küldöm az Ige-sms-eket a gyermekeimnek. Néha kapok egy „köszönöm”-öt válaszul, vagy nem reagálnak, de az is előfordult már, hogy ők is küldtek válaszul nekem egy igeverset. Ugyanazt a verset küldöm mindegyiknek, így ha úgy adódik, beszélgetni tudunk róla. Az sms és társai összekötnek a gyermekeimmel, mert az ő nyelvükön szólok hozzájuk. Az üzenet nem változott, de a hatékonyság kedvéért változott a csatorna, amin elindítom. S mekkora öröm, mikor azt tapasztalom, hogy továbbküldik barátaiknak az üzenetemet.

Lehet, hogy nem az sms a legkedvesebb megnyilatkozási formám, de ha segítségével Isten üzenetét közvetíthetem a gyermekeimnek, persze, hogy hozzányúlok. Ez is egy eszköze az „útmutatásnak”. Gondoljuk át ezen a héten, milyen új lehetőségeket találhatunk, hogy Isten Igéjét az ő nyelvükön közvetítsük gyermekeinknek.

Uram, nehezemre esik változtatni, de ha szeretnéd, hogy valamit változtassak a másik kedvéért, meg fogom próbálni. Segítségeddel minden lehetséges. Jézus nevében, Ámen.

Létrehozva 2012. augusztus 27.