Hiszkija király
“Uram, Izrael Istene, ki a kerubok felett trónolsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent.”
Hiszkija király nagy imádkozó. Alighanem napról napra sokszor leborulhatott az Úr előtt, mert alighogy megszólítja, máris felragyog előtte Isten dicsősége, és elragadtatással szemléli fölségét. Annyira Isten látványa ragadja meg, hogy menthetetlen helyzetét tudja egészen önzetlenül, távolságtartással szemlélni, s teljes bizalommal az Úrra hagyatkozni.
Mennyire más a mi imádságunk! Első helyen mindig mi magunk szerepelünk, ezután következik a mi kis esetünk, problémánk, s csak legvégül az Isten, mint a megoldás eszköze. El kell gondolkodnunk, hogy ha Istenre nem azzal a négyszeres csodálattal tekintünk, mint Hiszkija, vajon imádságnak nevezhető-e a szükséghelyzetben való fohászkodásunk.
„Uram, Izrael Istene!” Az imádság, szerető szemlélődés legmélyebb forrása a személyes kapcsolat, összetartozás, szövetség. Mielőtt Isten létének titka eszébe jutna, máris ünnepli azt a mérhetetlenül gyöngéd, kiválasztó szeretetet, melyet az Úr kinyilatkoztatott az ő népe iránt.
„Ki a kerubok fölött trónolsz.” Az imádság következő lépése Isten transzcendenciájának szemlélése és megvallása. A szerető, irgalmas és velünk szövetséget kötő Isten egészen más, mint mi vagyunk és mint a világ. Létezése felfoghatatlan titok, és minden létezés ősforrása.
„Te alkottad az eget és a földet.” Mintha a Hiszekegy első sorát hallanánk, az imádkozó megvallja Isten mindenhatóságát, mellyel a nemlétezésből előparancsolta a mindenséget. Az egész világ az ő alkotása.
“Te vagy egyedül a föld minden királyának Istene.” Az Úr uralkodik téren és időn, kezében a történelem és a hatalmasok szíve. Ő jól tudja, hogy a világ sorsát nem a gazdasági-politikai döntések határozzák meg elsősorban, hanem azoknak a szívében fogant szabad elhatározások, akik teljesen megnyílnak fölséges akarata előtt.
És csak ezután következik a kérés, nem mint magánügy, hanem Isten ügye, amely az ő dicsőségével van a legszorosabb kapcsolatban. Ha mi is így tárnánk elé kéréseinket, minden körülmények között Isten dicsőségét keresve és szemlélve, sohasem kellene csalódnunk.
„Uram, Izrael Istene!” Az imádság, szerető szemlélődés legmélyebb forrása a személyes kapcsolat, összetartozás, szövetség. Mielőtt Isten létének titka eszébe jutna, máris ünnepli azt a mérhetetlenül gyöngéd, kiválasztó szeretetet, melyet az Úr kinyilatkoztatott az ő népe iránt.
„Ki a kerubok fölött trónolsz.” Az imádság következő lépése Isten transzcendenciájának szemlélése és megvallása. A szerető, irgalmas és velünk szövetséget kötő Isten egészen más, mint mi vagyunk és mint a világ. Létezése felfoghatatlan titok, és minden létezés ősforrása.
„Te alkottad az eget és a földet.” Mintha a Hiszekegy első sorát hallanánk, az imádkozó megvallja Isten mindenhatóságát, mellyel a nemlétezésből előparancsolta a mindenséget. Az egész világ az ő alkotása.
“Te vagy egyedül a föld minden királyának Istene.” Az Úr uralkodik téren és időn, kezében a történelem és a hatalmasok szíve. Ő jól tudja, hogy a világ sorsát nem a gazdasági-politikai döntések határozzák meg elsősorban, hanem azoknak a szívében fogant szabad elhatározások, akik teljesen megnyílnak fölséges akarata előtt.
És csak ezután következik a kérés, nem mint magánügy, hanem Isten ügye, amely az ő dicsőségével van a legszorosabb kapcsolatban. Ha mi is így tárnánk elé kéréseinket, minden körülmények között Isten dicsőségét keresve és szemlélve, sohasem kellene csalódnunk.
(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)
Létrehozva 2012. június 26.
