barsi.2

Szentbeszéd a nemzetközi liturgikus konferencia ünnepi szentmiséjén (2008)

Excellenciás és Főtisztelendő apostoli nuncius úr,
Főtisztelendő paptestvérek,
Krisztusban szeretett testvéreim!

„Simon Péter válaszolt: «Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.»” (Mt 16,16) Ez a hitvallás az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház hitvallása kétezer év óta, és ez marad a világ végezetéig.

Péter ezen hitvallása Urunk feltámadásával és a Szentlélek kiárasztásával lett nyilvánvalóvá a többi apostol és tanítvány számára. Egyik az apostolok közül, aki hitetlenkedett, a feltámadott, dicsőséges testben megjelent Úr sebeit látva így kiált fel zsidó létére: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28) Meggyőződése, hogy a Názáreti Jézusban Isten emberré lett. Péter apostol pedig első nagy pünkösdi beszédében így szól: „Ezt a Jézust föltámasztotta Isten: en-nek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát fölment az Isten jobbjára, elnyerte az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket…” (ApCsel 2,32) Ekkor már minden apostol és tanítvány vallotta azt, amit Urunk kérdésére, hogy „Ti kinek tartotok engem?” egyedül Péter vallott meg: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Ezt a hitvallást nem a „test és a vér”, a pusztán emberi okoskodás, hanem az Atya nyilatkoztatta ki Péternek. Vagyis ő a Kinyilatkoztatás Lelkének, a Szentléleknek a sugallatában részesült. Az emberi okoskodás csak odáig mehetett el, ameddig Péter elment, de ameddig a nép és akkor a többi apostol sem ment el: hogy ti. Jézust nem lehet abból meghatározni, ami eddig volt. Jézus nem egy a próféták közül. Nem lehet a már ismertből megragadni Jézus teljességét, vagyis az alulról építkező krisztológia elégtelen. Eddig mehet el az emberi elme. És ekkor, a kegyelem hatására, Péter megpillanthatja Jézus valóságának gyökereit, hogy Õ mindenestől az Istené, kifejezhetetlen mélységeiben, öröktől fogva, mindörökké: „Te, Názáreti Jézus, mindenestül az Istené vagy, Te vagy az élő Isten Fia.”

A homilia megtalálható itt.

Létrehozva 2012. május 6.