Kegyetlen és gonosz szabadkőművesek által uralt korunkban a politikának rossz híre van, mert „politika” alatt a szabadkőműves páholyok gonosz és istentelen ármánykodását szokás érteni.

A poliltika azonban a görög gyökeréből kiindulva a városállamra, vagyis az államra vagy a polgári rendre vonatkozó dolgokat jelenti.

A politikát Jézus Krisztus helyretette, amikor azt mondta, miközben egy római dénárt nézegetett,

„Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17)

Krisztus korában a római pénzérme, a dénár egy ezüstpénz volt, amely körülbelül 1 napi bért ért. A római uralkodó képmását viselte, akinek „császár” volt a címe.

Ezért az egyházatyák úgy magyarázzák Urunknak ezt a tanítását, hogy minden becsületes és igazságos, a polgári kötelességeinket érintő kérdésben engedelmeskednünk kell a polgári vezetőinknek, de minden Istent érintő kérdésben engedelmeskednünk kell Istennek.

Egy mélyebb, istentelen korunkhoz jobban illő értelmezést gyakran ad napjainkban számos kommentátor, hogy az államnak való engedelmességünket a polgári rendet érintő dolgokra kell korlátozni, rendet, de ne feledjük, hogy Isten minden egyes ember üdvösségét részesíti előnyben, és valóban mindent megteremtett, és elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megmentse. Ezért semmit sem szabad tenni vagy eltűrni, ami akadályozza a kozmosznak ezt a célját vagy rendeltetését, az Isten által minden egyes ember számára előnyben részesített eredményt.

Jézus Krisztus politikája

Így tehát nemhogy nem istentelen, hanem inkább istenfélő és tisztességes azt állítani, hogy Jézus Krisztusnak ebben az egyetlen tanításában maga Isten fejtette ki politikáját. Éppen ezért, mivel tudomásom szerint más író még nem szólalt meg ebben a témában, szeretnék néhány következtetést levonni ebből a magasztos isteni tanításból.

NEM EGY IDEOLÓGIA

Először is, Jézus Krisztus politikája nem egy ideológián alapul. Az ideológiák esendő emberek által kigondolt eszmék, melyeket, ha az emberiségre kényszerítenek, halálhoz, rabszolgasághoz és bűnhöz vezetnek.

Krisztus tanítása azonban Isten saját tanítása. És mivel Ő az ember szerzője, az élet és a szabadság szerzője, az Ő politikája mindig az igazi szabadsághoz, élethez és erényhez vezet.

Így az első következtetés, amit levonhatunk: minden keresztény súlyos erkölcsi kötelessége, hogy Krisztus politikáját elfogadja és megvalósítsa. Mert ennél jobbat nem remélhetünk az emberiség számára.

MINDEN MÁS POLITIKAI ELMÉLET MEGHAMISÍTÁSA

Mivel Krisztus tanítása Istentől származik, mivel Ő maga Isten, ez egyben minden más politikai elmélet meghamisítását is jelenti, melyek esendő emberektől származnak.

A „meghamisítás” itt azt az igazságot jelenti, amely megmutatja, hogy minden más elmélet hamis, vagyis nem felel meg a valóság igazságának vagy az ember igazságának. Hiszen ki ismeri jobban a valóságot, mint minden dolgok Teremtője. És ki tudja jobban, hogy mi az ember és mire képes, mint az emberek Teremtője és Megváltója?

AZ IGAZI FÉNY MINDEN IGAZSÁGOS TÁRSADALOM ÉS KORMÁNY SZÁMÁRA

Ezért Krisztus tanítása Márk evangéliumában az igazi fény minden igazságosság számára. Mivel ahogy Arisztotelész tanítja, az igazságosság az elme azon erénye, amely arra késztet bennünket, hogy megadjuk a másiknak azt, ami őt illeti.

Krisztus tanításai  világosak, különösen azért, mert bennük helyesen meghatározza és megkülönbözteti a dolgokat azok valódi mivoltuk alapján.

A császáré az, ami a császáré. Nemcsak az állam által vert érmék tekintetében, hanem az állam célja és rendeltetése tekintetében is. Arisztotelész a „Politikában” ezt jól leírja: Az állam az a kormányzati forma, amely szükségképpen jön létre, hogy a becsületes polgárokat és lakosokat megfelelően meg lehessen védeni a becstelen és gonosz polgároktól és idegenektől.

Mivel az állam csak az igazságosság szükségszerűségéből létezik, egyetlen állam sem lehet jogszerűen igazságtalan. Az államot tehát a becsületeseknek a becsületesekért kell kormányozniuk. Ezért minden olyan törvény, amely ezt biztosítja, elsőrendű fontosságú a polgári rend javára és megőrzésére.

Az, hogy a legtöbb modern államban kevés, ha van egyáltalán olyan törvény, amely valóban az uralkodók megbüntetéséhez vezet, már a kezdetektől fogva mutatja, hogy mennyire sötét az a kor, amelyben élünk, és mennyire perverzek a bennünket uraló nemzetek.

Hasonlóképpen, mivel az ember Isten számára lett teremtve, és azért, hogy lehetősége legyen megtanulni megismerni Őt, szeretni Őt és szolgálni Őt ebben az életben, és örökké áldott legyen vele az eljövendő világban, az embernek a politikában betöltött szerepe olyan tevékenység, melynek az életcélját kell szolgálnia.

Az államnak tehát az ember arra való hívását kell szolgálnia, hogy örökké Istennel legyen. Így az államnak ebben a munkában és az isteni szolgálatban mindig alá kell rendelnie magát az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak és az Anyaszentegyháznak.

Ezeket a rövid elmélkedéseket Jézus Krisztus politikájáról érdemes átgondolni, mert erőteljes és mélyreható átalakuláshoz vezetnek abban, ahogyan ebben a világban élünk, és ahogyan a politikai rendben gyakoroljuk jogainkat és kötelességeinket. Hirdessük őket mi is, mindenkinek, hogy nemzedékünk megmeneküljön a nagy hazugságoktól, amelyeket minden oldalról, minden hang által propagálnak.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. április 25.