IMÁDSÁG A KERESZTÚT ELŐTT

Ó, Uram Jézus, a függöny most felemelkedik a te megváltó szereteted szörnyű és állandó drámáján.

És ahogy hallom a szavaidat: „Vedd fel keresztedet és kövess engem minden nap,”

1. A liturgikus év szépsége

„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.

Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?

Megbízhatom-e a másik emberben? ¹

Fredmund Malik roppant találóan fogalmaz: „Ha egy menedzsernek sikerült a környezetének, munkatársainak és kollégáinak a bizalmát megnyernie és megőriznie, akkor a vállalati kultúra is alapvetően rendben volt. Ezzel szemben, ha nem volt bizalmi bázis, akkor a számos erőfeszítés mit sem ért.” Malik nem kevesebbet állít, mint hogy csak akkor beszélhetünk egy szervezet jó kultúrájáról, ha a vezetőnek sikerült kialakítania és fenntartania a kultúra bizalmi bázisát.

Fiatalokat foglalkoztatja a kérdés: önmegtartóztatóan – tisztán – miért? 

(Az Ewig Monatsmagazin, 2000/5-6. száma alapján)

Tudjuk, hogy a magányban könnyebb rátalálni Isten jelenlétére. Mégis félünk tőle.

Mindannyian átéltük már, és elmondhatjuk, hogy – bár vannak pillanatok, amikor szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk – emberi természetünk szerint nagyon is társas lények vagyunk.

A magányt sokszor megoldandó problémának, betöltendő űrnek tekintjük, s olykor csakugyan ezeket jelenti. Ám a magány szépen gondozott kert is lehet, amelyben az Úr bőséges lelki termést növel. A magányosság lehet jelzés, hogy szükségünk van egy társra – de lehet alkalom is, hogy tudatosítsuk Jézus jelenlétét.

Az Akadémiai Kiadó egy érdekes könyvére hívjuk fel a figyelmet. A szerk.

Tudásunk nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket.

"Fölkértek, hogy a Mária Rádióban tartsak előadásokat a New Age-ről. Ez kétségtelenül egyik legveszélyesebb szellemi pestise korunknak, de a témának nem vagyok szakembere. Minthogy azonban az anyag megválasztásában szabad kezet kaptam, némi húzódozás után elvállaltam a feladatot.

"Az emberek ... gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek ... Az Egyház az evangélium hirdetésével hitre és a hit megvallására szólítja föl hallgatóit, előkészíti őket a keresztségre, kiragadja a tévedés szolgaságából, beépíti őket Krisztus testébe, hogy a szeretet által felnőjenek Hozzá egészen a teljességig."

Úgy hangzik, mint ami a "babonás" középkori Egyháztól származik? Nos, ez az idézet valójában a II. Vatikáni Zsinat egyik dokumentumából való (Lumen gentium, 16-17).

Ebben a zűrzavaros korban mind az államban, mind az egyházban nem csak nehéz megkülönböztetni a fentet a lenttől, de gyakran nehéz olyan gyűjtőpontokat találni, ahol közös ügyet találhatunk jóakaratú emberekkel.

A politikában a „konzervatívok” mellé állunk, hogy például rájöjjünk, hogy a mozgalom legbefolyásosabb alakjai közül néhányan meleg „házasságot” kötnek és az in vitro béranyaságot támogatják.

STOCKHOLM, (LifeSiteNews) - Egy fiatal tinédzser csontjai annyira meggyengültek a pubertás blokkolók hatására, hogy már járni is nehezen tud.  

Egy svéd televíziós csatorna, az Uppdrag Granskning nemrég készített egy oknyomozó dokumentumfilmet, amely a transzgender terápiával, gyerekeken elkövetett visszaéléseket tárta fel. A film egy Leo nevet felvett kislány szenvedéseit mutatja be, aki súlyosan megsínylette a transzgender nemváltoztatást.

A lány édesanyja, Natalie így emlékezett vissza: „Leo még kicsi volt, amikor fiú akart lenni. Úgy gondoltam, ha ez az ő kívánsága, akkor bele kell egyeznem. Mindenki azt mondta, hogy Leo bátor volt, hogy előbújt [transzgenderként], és büszkének kell lennem rá.”

Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a földi élet hadviselés, és az Úr emlékeztet bennünket, hogy ha úgy döntöttünk, hogy Őt követjük, fel kell készülnünk a harcra. A bérmálás szentségében megerősíti az ajándékokat a Szentlélek lelkünkben, és átalakít bennünket „Krisztus király katonáivá”. A mexikói „Cristero” mártírokkal együtt a mi csatakiáltásunk ez legyen: „Viva Cristo Rey” – éljen Krisztus Király!

Egy férfi, aki a hazatalált. Isten kegyelme, mely a mélységből is kiemel. Egy család, ahol Isten jelenléte tapintható.

„É” mint élvezethajhász

Az élvezethajhász ember különös pszichológiai ábrát mutat, mintegy félúton a fizikai és a lelki torkosság között. Egy mértéktelen hedonista vallomása: „Ki nem állhatom a legkisebb kellemetlenséget sem. Úgy kerülöm el a kényelmetlenségeket, hogy úgy kapcsolgatok az emberek és az események között, mint a tv csatornáin. Ha egy kicsit unalmasabb találkozót látok közeledni, vagy valami túl ismétlődő munkát, mindjárt a következő kellemes dologra gondolok, a közelgő élvezetre: az esti filmre, egy kellemes vacsorára stb. Ritkán élek a jelen pillanatban. Úgy szörfölgetek a kellemes érzések között.”

A mi Urunk azt mondta: "Isten vagy Mammon - válassz." 

"A Vatikán, ahol a Mammont választották, most beteg.

Nem csak a liberalizmus olyan súlyos bűn, amely megalázza a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Valójában ez egy vallás. Meghalunk a liberalizmustól és annak következményeitől. Két évszázad alatt átterjedt mindenhová, iskoláinkba, társadalmainkba. Ez egy méreg, amely tönkreteszi Isten parancsolatait, mindennel együtt, ami a keresztény civilizáció szépségét és nagyságát alkotja.