Fulton Sheen: A keresztút
IMÁDSÁG A KERESZTÚT ELŐTT
Ó, Uram Jézus, a függöny most felemelkedik a te megváltó szereteted szörnyű és állandó drámáján.
És ahogy hallom a szavaidat: „Vedd fel keresztedet és kövess engem minden nap,”
„Viseljétek el egymást szeretettel" (Ef 4,2)
Lectori salutem
Ez a honlap a magyar katolikus megújulásban eltöltött két évtized gyűjtőmunkájának eredménye. A Szentlélek ajándékai, az internet és evangelizáció, tanúságtételek, tanítások, téveszmék, kritikák, New Age praktikák, megkülönböztetés, dicsőítés, közbenjárás és szabadítás, sátán, démonok és angyalok, bűnbánat és megbocsátás, lélekkeresztség és szabadulás, atyák és laikus testvérek tanításai (többek között dr. Kovács Gábor, dr. Barsi Balázs, Varga László, dr. Gál Péter, Katona István, Keczely Károly és sokan mások), valamint számos további olvasnivaló megtalálható az oldalakon. A nagy érdeklődésre tekintettel Athanasius Schneider püspök magyar nyelvű tanításait is összegyűjtöttük.
Megújult címoldalunkra a Szent Benedek medált választottuk, amely a római katolikus egyház egyik legrégebbi szentelménye, „segíti a híveket megszentelődésük útján, oltalmat nyújt a gonosz hatalmak támadása ellen. Hatása Krisztus segítségül hívásán alapszik, amit Szent Benedek közbenjárása által kérnek". A medálról bővebben itt olvashatsz.
Honlapunk mobilbarát: kis méretben másképp működnek a menük, de a kék keresztre kattintva mindig a címlaphoz jutsz vissza.
A honlap egy pécsi katolikus imaközösség közreműködésével készül. Az itt megjelent cikkek és írások elsődleges célja a katolikus hitvédelem és megújulás internetes elősegítése.
Pécs, 2015. pünkösdjén
Ó, Uram Jézus, a függöny most felemelkedik a te megváltó szereteted szörnyű és állandó drámáján.
És ahogy hallom a szavaidat: „Vedd fel keresztedet és kövess engem minden nap,”
„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.
Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?
Fredmund Malik roppant találóan fogalmaz: „Ha egy menedzsernek sikerült a környezetének, munkatársainak és kollégáinak a bizalmát megnyernie és megőriznie, akkor a vállalati kultúra is alapvetően rendben volt. Ezzel szemben, ha nem volt bizalmi bázis, akkor a számos erőfeszítés mit sem ért.” Malik nem kevesebbet állít, mint hogy csak akkor beszélhetünk egy szervezet jó kultúrájáról, ha a vezetőnek sikerült kialakítania és fenntartania a kultúra bizalmi bázisát.
Fiatalokat foglalkoztatja a kérdés: önmegtartóztatóan – tisztán – miért?
(Az Ewig Monatsmagazin, 2000/5-6. száma alapján)
Tudjuk, hogy a magányban könnyebb rátalálni Isten jelenlétére. Mégis félünk tőle.
Mindannyian átéltük már, és elmondhatjuk, hogy – bár vannak pillanatok, amikor szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk – emberi természetünk szerint nagyon is társas lények vagyunk.
A magányt sokszor megoldandó problémának, betöltendő űrnek tekintjük, s olykor csakugyan ezeket jelenti. Ám a magány szépen gondozott kert is lehet, amelyben az Úr bőséges lelki termést növel. A magányosság lehet jelzés, hogy szükségünk van egy társra – de lehet alkalom is, hogy tudatosítsuk Jézus jelenlétét.
Az Akadémiai Kiadó egy érdekes könyvére hívjuk fel a figyelmet. A szerk.
Tudásunk nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket.
"Fölkértek, hogy a Mária Rádióban tartsak előadásokat a New Age-ről. Ez kétségtelenül egyik legveszélyesebb szellemi pestise korunknak, de a témának nem vagyok szakembere. Minthogy azonban az anyag megválasztásában szabad kezet kaptam, némi húzódozás után elvállaltam a feladatot.
"Az emberek ... gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek ... Az Egyház az evangélium hirdetésével hitre és a hit megvallására szólítja föl hallgatóit, előkészíti őket a keresztségre, kiragadja a tévedés szolgaságából, beépíti őket Krisztus testébe, hogy a szeretet által felnőjenek Hozzá egészen a teljességig."
Úgy hangzik, mint ami a "babonás" középkori Egyháztól származik? Nos, ez az idézet valójában a II. Vatikáni Zsinat egyik dokumentumából való (Lumen gentium, 16-17).
Ebben a zűrzavaros korban mind az államban, mind az egyházban nem csak nehéz megkülönböztetni a fentet a lenttől, de gyakran nehéz olyan gyűjtőpontokat találni, ahol közös ügyet találhatunk jóakaratú emberekkel.
A politikában a „konzervatívok” mellé állunk, hogy például rájöjjünk, hogy a mozgalom legbefolyásosabb alakjai közül néhányan meleg „házasságot” kötnek és az in vitro béranyaságot támogatják.
STOCKHOLM, (LifeSiteNews) - Egy fiatal tinédzser csontjai annyira meggyengültek a pubertás blokkolók hatására, hogy már járni is nehezen tud.
Egy svéd televíziós csatorna, az Uppdrag Granskning nemrég készített egy oknyomozó dokumentumfilmet, amely a transzgender terápiával, gyerekeken elkövetett visszaéléseket tárta fel. A film egy Leo nevet felvett kislány szenvedéseit mutatja be, aki súlyosan megsínylette a transzgender nemváltoztatást.
A lány édesanyja, Natalie így emlékezett vissza: „Leo még kicsi volt, amikor fiú akart lenni. Úgy gondoltam, ha ez az ő kívánsága, akkor bele kell egyeznem. Mindenki azt mondta, hogy Leo bátor volt, hogy előbújt [transzgenderként], és büszkének kell lennem rá.”
Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a földi élet hadviselés, és az Úr emlékeztet bennünket, hogy ha úgy döntöttünk, hogy Őt követjük, fel kell készülnünk a harcra. A bérmálás szentségében megerősíti az ajándékokat a Szentlélek lelkünkben, és átalakít bennünket „Krisztus király katonáivá”. A mexikói „Cristero” mártírokkal együtt a mi csatakiáltásunk ez legyen: „Viva Cristo Rey” – éljen Krisztus Király!
„É” mint élvezethajhász
Az élvezethajhász ember különös pszichológiai ábrát mutat, mintegy félúton a fizikai és a lelki torkosság között. Egy mértéktelen hedonista vallomása: „Ki nem állhatom a legkisebb kellemetlenséget sem. Úgy kerülöm el a kényelmetlenségeket, hogy úgy kapcsolgatok az emberek és az események között, mint a tv csatornáin. Ha egy kicsit unalmasabb találkozót látok közeledni, vagy valami túl ismétlődő munkát, mindjárt a következő kellemes dologra gondolok, a közelgő élvezetre: az esti filmre, egy kellemes vacsorára stb. Ritkán élek a jelen pillanatban. Úgy szörfölgetek a kellemes érzések között.”
A mi Urunk azt mondta: "Isten vagy Mammon - válassz."
"A Vatikán, ahol a Mammont választották, most beteg.
Nem csak a liberalizmus olyan súlyos bűn, amely megalázza a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Valójában ez egy vallás. Meghalunk a liberalizmustól és annak következményeitől. Két évszázad alatt átterjedt mindenhová, iskoláinkba, társadalmainkba. Ez egy méreg, amely tönkreteszi Isten parancsolatait, mindennel együtt, ami a keresztény civilizáció szépségét és nagyságát alkotja.