Kovács Ervin Gellért premontrei atya előadása, elhangzott a pesti ferencesek közösségi termében 2013. november 6-án, 18 órai kezdettel.

„Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz megízleltétek, hogy milyen édes az Úr.” (1Pt 2,1-3)

Nála voltam, ültem a díványon, gyerekeink ott játszottak körülöttünk. Nem hiszem, hogy már megint ezt kell tennem. Több embernek bevallottam már, hogy irigylem őket, de minden alkalom olyan, mintha most tenném először. Nagyon zavaró. Nézzek a szemébe valakinek, és valljam be neki, hogy neheztelek valami ajándékért, amit Istentől kapott. 
„Tehát miről akartál beszélgetni?” – kérdezi.

 Az emberek gyakran panaszkodnak, mert Istentől nem azt a választ kapják, amit várnak. Miért nem ad Isten az imáinkra mindig választ?

Izajásnál olvassuk: „Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket!” (Iz 59,2-2).

IV

Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szt. Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:

„Amikor odalépsz, ne nyújtsd ki simán tenyeredet, és ne tárd szét ujjaidat. Hanem bal kezedből csinálj trónust jobb kezed számára, mert ennek kell fogadnia a Királyt … Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész kiesne tenyeredből, az úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el.

Interjú a mozaikkészítő P. Rupnik jezsuitával

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, szeretném megköszönni a magyar hívek nevében is, hogy a Pio atyának tulajdonított 150 bilokáció közül éppen azt választotta, amikor a kapucinus szent Mindszenty bíborosnak jelent meg. Miért ez a választás?

P. Rupnik: Nagyon fiatal voltam, amikor Londonban részt vettem Mindszenty bíboros egy miséjén, ami nagy hatással volt rám. Azt hiszem, hogy a magyar nép, csakúgy, mint Közel-Kelet-Európa minden népe, sokat szenvedett, főleg a keresztények, az elmúlt évszázad utolsó évtizedeiben. Amikor tanulmányoztam Pio atya bilokációit, és közöttük Mindszenty bíborosnál tett jelenését, rögtön gondoltam, hogy talán ez a legrendkívülibb az egész spirituális teológia történetében.

2002 karácsonyán a fénykorona-szertartás végére érkeztem a Kossuth térre, videón megnéztem az esztergomit, ami tetszett, és szerettem volna a következő rendezvény szervezésében segíteni. A lendületem megtorpant, mikor kapcsolatba kerültem az Emberfia Alapítvány egyik, majd másik tagjával. A beszélgetésen szó esett Attila szellemének bosszújáról egy sikertelen szertartás kapcsán, majd a pozitív mágiáról, mint e rendezvény műfajáról.

„A magyar katolikus egyház hanyatlása? A hitünk vége? Korántsem! Fantasztikus ajándék, ami történik!” – mondja egy 28 falut ellátó baranyai pap. Mi lehet az oka a paphiánynak – egyáltalán, van paphiány? Milyen nehézségekkel küzdenek a sok falut ellátó katolikus papok? Át kellene gondolni a cölibátust? Vagy Afrikából kellene behozni papokat? Ennek jártunk utána Nógrádtól Baranyáig. Nagyriportunk.

"A Waldorf-pedagógusok szinte kivétel nélkül jó szándékú, humanista emberek. Ezt nem lehet, de nem is akarom elvitatni. írásommal pusztán arra szeretnék rámutatni, hogy milyen (okkult) erők hatnak az antropozófiában és bizonyos fokig (ha ritkán is) a Waldorf-iskolákban, illetve, hogy az egész ideológiája eltávolít a minden ember számára egyetlen megoldástól: az élő és feltámadott Úr Jézus Krisztustól." 

Mi az, amire a legtöbbet gondolsz? Mi tölti be az elmédet?

Meglepően könnyen elsodorhatnak minket a szorongás hullámai. Teljesen tehetetlennek érezhetjük magunkat, és hagyjuk, hogy elnyeljen minket a túlcsorduló aggodalom.

Saját szorongásaimtól időnként teljesen tehetetlennek éreztem magam. A húszas éveim túlnyomó részében meg voltam győződve arról, hogy a gondolataim kevéssé irányíthatóak, ezért sokszor túsza voltam a saját elmémnek. Tolakodó, negatív gondolati mintáim foglyaként éltem. A gondolataim diktálták az érzéseimet, amelyek aztán az aznapi hangulatomat is befolyásolták. Ez az ördögi kör a tehetetlenség és kimerültség érzésével töltött el – mind fizikailag, mind érzelmileg.

1.Üdvözlégy, szép Szűz Mária,
Pécs városnak hű csillaga,
Ím a boldog Szűzanya
Áldását reánk ontja.

2.Szép ünnepre virradtunk ma,
Havi Boldogasszony napra.
Magyarok Nagyasszonya,
Légy híveid gyámola.

Kovács Ervin Gellért premontrei atya előadása, melyet 2017. január 18-án tartott a pesti ferencesek közösségi termében.

II

Cum amore ac timore

Szeretettel és félelemmel. Néhány történeti – liturgikus megjegyzés a szentáldozásról

I.

A nagy II János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia című utolsó enciklikájában egy nyomatékos figyelmeztetést hagyott az Egyházra, amely valóban úgy hangzik, mint egy végrendelet:

Bevezető

A következőkben hosszú idő alatt érlelt véleményemet írom le, de elismerem: nem vagyok nagy szakértő a témában, így akár tévedések is lehetnek írásomban. Nem célom, hogy igazamról győzködjek bárkit is, de talán hasznos lehet még egy hívő keresztény véleményét rögzíteni a sok száz közzétett, többségében kritikátlanul támogató vélemény mellett.

A Szentírás is arra buzdít, hogy a közösségben elhangzó próféciát bírálat alá kell vetni: „A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.” (1Kor 14.29)