Hová tűntek a férfiak a gyülekezetekből…

 …és miért utálnak odajárni?

BEVEZETÉS

2007. április 27-én én voltam a vezérszónok azon a tanácskozáson, amit az Amerikai Presbiteriánus Egyház férfi hívei számára szerveztek a kentucky-i Louisville-ben. Felkértek, hogy beszéljek akkor megjelent könyvemről, mely a Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni címet viselte.

Tisztes tömegre számítottam – noha látott már szebb napokat is – , az Amerikai Presbiteriánus Egyház még mindig több mint 2,6 millió tagot számlál. A szintén Louisville-ben megrendezett női konferenciára háromezernél is többen jöttek el.

Április 27-én kora reggel érkeztem, és besétáltam a terembe, ahol beszélnem kellett. Azután dobtam egy hátast: a parányi előadóba talán ha százan fértek be. Visszamentem megnézni a kiírást: Presbiteriánus Férfiak Konferenciája, 2007. Jó helyen jártam.

Íme, a végeredmény. Presbiteriánus nők–presbiteriánus férfiak: 3000:88

Az Olvasó a Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni javított változatát tartja a kezében. Azért egyeztem bele könyvem aktualizá-lásába, mert nagyobb szükség van rá, mint valaha. A gyülekezetbe járó férfiak száma évről évre csökken. Egy átlagos amerikai istentisztelet a felnőttek köréből 61 százalékban nőket vonz. A gyülekezetek önkéntesei és alkalmazottjai túlnyomó többségben nők. A nagy országos ökumenikus férfigyűlések, amelyeket korábban stadionokban rendeztek, ma már egy templomot is bajosan töltenek meg. Bizonyos országokban a nők és férfiak aránya tíz az egyhez. A keresztény kollégiumok leginkább kolostorra emlékeztetnek.

Az újabb kutatások feltárják, milyen fontosak a férfiak a gyülekezetek életképessége és növekedése szempontjából.

A növekvő gyülekezetek szinte kivétel nélkül egészséges arányban vonzzák a férfiakat, míg a hanyatló gyülekezetekben a férfiak jelenléte és aktivitása is elhanyagolható.

Vannak ugyanakkor reménykeltő jelek is. Amióta könyvem első kiadása megjelent, számos gyülekezettel találkoztam, amely korábbi szemléletét megváltoztatva tudatosan a férfiakra fókuszál – s ennek eredményeként prosperál. Szemináriumok indultak az elmaradó és passzív férfiak témakörében. A keresztény dalok szerzői is kezdenek gondolni a férfiakra. A legváratlanabb helyeken indulnak új szolgálatok.

Még aki nem keresztény, az is érintett mindebben. A vallás nem fog megszűnni.

A férfiak mindig is keresni fogják Istent. A kérdés csak az: miféle Istent? A szeretet és béke Istenét, vagy a gyűlölet és erőszak Istenét?

Nem véletlen, hogy azok az országok, ahol a kereszténység szabadon választható vallás, egyben a tolerancia, a jótékonyság és a politikai stabilitás fellegvárai is. Azt pedig számtalan tanulmány igazolja, mennyit profitálhatnak a társadalmak és családok abból, ha a férfiak aktív részesei a helyi gyülekezeteknek.

*

Ez az átdolgozott kiadás az eredeti Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni műre épül, amelyet a Hogyan segíthetünk a férfiaknak Isten megismerésében és A térkép című munkáimból, illetve az időközben keletkezett más írásaimból vett idézetek egészítenek ki. Ha ismerős bekezdésbe botlunk, talán a weboldalról vagy egy másik könyvemből került át ide. A szerkesztőm megnyugtatott, hogy nem gond, ha saját magamtól lopok.

Ugyanakkor meg is kellett húznom ezt az átdolgozott kiadást. A Miért utálnak a férfiak gyülekezetbe járni az első könyvem volt; nem tudtam, lesz-e folytatása, ezért igyekeztem kibeszélni magam. Az új kiadást teljesen átstrukturáltam, miközben közlöm a legfrissebb adatokat, és példákat hozok a sikeres átalakulásokra. Létrehoztam azt is, amit a legtöbben kértek: irányelveket az egyes fejezetek kiscsoportos megvita-tásához. Ez ingyenesen letölthető weboldalamról:

www.churchformen.com/guides

Munkámban a spirituális alapelvek helyett a gyakorlati megfontolásokra összpontosítok. Ez némelyekre talán sokként hat, pedig nem azt akarom mondani, hogy az imádság, a Biblia olvasása vagy az igehirdetés nem fontos.

A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: ahol Isten ott van a gyülekezetben, más úgyse számít.

A gyakorlati dolgokról mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Pedig többet számítanak, mint gondolnánk. Hadd hozzak erre egy példát.

Az 1800-as évek elején két hittérítő hajózott át Angliából Afrika sötét őserdeibe. Az első anglikán stílusú templomot épített, angolul prédikált, nyájának tagjaira ráerőszakolta az európai öltözéket. A második olyan imaházat épített, ami leginkább a helyiek közösségi házaira emlékeztetett. A bennszülöttek nyelvén tanított, és engedte, hogy mindenki tetszése szerint öltözködjék.
Nem kell mondanom, melyikük lett sikeresebb.

Mindkettő megindítóan prédikált. Mindkettő buzgón imádkozott. Mindkettő az evangéliumot hirdette. A második misszionárius mégis sokkal több embert ért el, csak mert ügyelt a praktikus apróságokra. Egy szót sem változtatott a Szentíráson, egyszerűen csak úgy tálalta, hogy hallgatósága is megértse.

A férfiak a legnagyobb társadalmi csoport, amelyet nem sikerül elérnünk. A férfiak kultúrája, nyelve és életformája alapvetően egyedi. Ha nem hisszük, nézzük csak meg a reklámokat egy-egy nagyobb sportesemény szüneteiben. Azután kapcsoljunk át, és figyeljük meg, milyen hirdetések mennek egy nőknek szóló szappanopera előtt. A reklámok nem is különbözhetnének jobban – mintha két külön fajnak készülnének.

Jézus az emberek halászainak hívta követőit. Az a munkám, hogy bemutassam, hogyan foghatjuk be a férfiakat a hálóba (a helyi gyülekezetbe) – majd akadályozzuk meg, hogy visszaugráljanak a tengerbe. Ha már biztosan a hálóban vannak, jöhetnek a spirituális alapelvek. Ez így elfogadható?

*

Hét dolog, amit NEM találunk meg ebben a könyvben:

1. SZEMREHÁNYÁS. Amikor e könyv első kiadása megjelent, néhányan azzal vádoltak, hogy a nőket hibáztatom mindenért. Azt hittem, egyértelműen fogalmaztam, de most hadd tegyem még nyilvánvalóbbá: nem a nők tehetnek a nemek közti szakadékról. Nem is a férfiak. Nem is a pásztorok. Őszintén, mit számít ez? Könyvem célja a probléma megvilágítása és válaszok keresése. Ennyi.

2. „HAJTSD MEG A DEREKAD, ASSZONY”. Ez a könyv nem arról szól, hogyan bírjuk engedelmességre a nőket vagy fosszuk meg őket a jogaiktól. Célja nem a férfiuralom, hanem a férfiak vallási ébredése.

3. „HA A FÉRFIAK MÁSOK LENNÉNEK…”. Ez a könyv nem is arról szól, milyennek kellene lenniük a férfiaknak – sokkal inkább, hogy milyenek valójában. Rávilágít a gyülekezeti kultúra és a fér-iak valós igényei közt tátongó, egyre mélyülő szakadékra.

4. ÜGYES MARKETINGFOGÁSOK A FÉRFIAK VISSZACSÁBÍTÁSÁRA. A marketing nem válasz; maga a probléma. A kereszténység azért veszíti el a férfiakat, mert a marketing régóta a nőket célozza meg.

5. KÉZENFEKVŐ OKOK. Bizonyára több férfi lenne a gyülekezetekben, ha a pásztorok hatásosabban prédikálnának, a keresztények kevésbé lennének képmutatók, és mindenki többet imádkozna. Ez a könyv a rejtett okokat igyekszik feltárni, amiért a férfiak irtóznak a templomba járástól – azokat az okokat, amelyekre nem mindenki gondolna.

6. NEM ARRA KERESSÜK A VÁLASZT, HOGY EGY ADOTT SZEMÉLY MIÉRT NEM KERESZTÉNY. Egy könyv sem diagnosztizálhatja egy adott személy lelki állapotát. Számtalan oka lehet annak, ha valaki elutasítja a hitet. Ez a kötet a nyáj mentalitását vizsgálja, nem egy tetszőlegesen kiragadott bárány viselkedését és tapasztalatait.

7. ÁTFOGÓ EGYHÁZREFORM. Egy gyülekezetnek sincs szüksége szélsőségesen radikális átalakulásra. Nincs szükség új evangéliumra vagy Jézusra – tökéletesen megfelel az eredeti. Meggyőződésem, hogy a legtöbb esetben elég néhány apró kiigazítás, hogy megváltozzon a gyülekezetek és a férfiak viszonya.

*

Gyakori történet: egy férfi találkozik Istennel. Növekedni kezd a hitében. Azután – bumm! – aknamezőre téved. Elhagyja a gyülekezetet. A hite romokban hever.

Tekintsünk erre a könyvre úgy, mint az aknamező térképére. Bemutatom, hogyan ismerjük fel az aknák elsütő szerkezeteit, amelyek mélyen beletemetkeznek a keresztény kultúrába – és hogyan távolítsuk el őket.

Sokan próbálták már átformálni a férfiakat, hogy térjenek vissza a gyülekezetbe. Most próbáljuk meg átformálni a gyülekezetet.


 Kiadja a Szeretetvár Baptista Gyülekezet, 7624 Pécs, Napvirág u. 7.

A kiadó könyvei közvetlenül is megrendelhetők a konyv@szeretetvar.hu címen.

Létrehozva 2018. január 12.