Zaklatás, nemi erőszak és (nem csak jogi) felelősség

Egyetlen a blog tematikájához illő kérdés a zaklatási ügyek kapcsán: vajon azokkal a színházakkal, producer irodákkal, filmstúdiókkal szemben is indulnak majd kártérítési perek (illetve átfogó médiakampány), ahol az erőszaktevők, zaklatók dolgoztak (ahol éveken, évtizedeken keresztül zavartalanul, majd mindenki tudtával tehették, amit tettek) – ugyanúgy, ahogy az Egyházzal, egyházmegyékkel szemben?

Félreértések elkerülése végett: a kérdés csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e egységes kezelni-e minden esetet, vagy a “törzsi logika”, a “mi kutyánk kölyke” elv alapján szelektálunk – egyes intézményeket tetemre hívva, másoknál nem firtatva az intézményi felelősséget, megelégedve a személyessel? Én a szervezetekkel szembeni fellépést nem támogatom. Egyik esetben sem. A zaklatás, az erőszak nem olyan probléma, amivel kapcsolatban érdemes az intézmény, a munkaaadó felelősségét felvetni. (A munkavállalóért, illetve tágabban a másért viselt felelősség elméleti alapkérdéseiről – de nem a zaklatásra, pedofíliára, vagy az Egyházra alkalmazva – írtam itt.) 

(Teszem hozzá: a Vatikán, amit sokan belekevertek egyes papok pedofíliájának ügyébe – jogi szempontból – még kevésbé lehet érintett, mint adott színház, producer iroda, vagy filmstúdió. Azt viszont, érdeklődéssel várom, hogy utóbbiak is tesznek-e majd olyan intézményi lépéseket, mint amiket az Egyházban XVI. Benedek elkezdett, és amiket mostanában Ferenc pápa felelevenített. Vagy most megelégszünk azzal, hogy az intézmények vezetői sajnálkozó leveleket írnak, amelyben tagadják, hogy tudtak volna az esetekről, esetleg semmitmondó “érzékenyítő programokat” indítanak, “fejtágítókat” tartanak.)

Forrás

Létrehozva 2017. november 13.