Az Intelligent Design tudományos mozgalmát harcos darwinisták régóta próbálják (rendkívül sikeresen egyébként) felmelegített kreacionizmusként, tudománytalan, vallásos kóklerségként pozicionálni.

Shala Barczewska doktori értekezése (Conceptualizing Evolution Education: A Corpus-Based Analysis of US Press Discourse. Cambridge Scholars Publishing, 2017) nemrég megvizsgálta ezt a jelentésépítő folyamatot, amelyben a média és a tudományos közösség konformizmusa olyanokat is véleménynyilvánításra késztet, akik láthatóan soha nem olvastak el egyetlen ID-hez kapcsolódó publikációt sem.

Néha azonban meglepő helyekről kap támogatást az ID paradigmája. Ismert tudósok (pl. Philip S. Skell, Scott Turner vagy George Church), sőt, ateista (!) gondolkodók (pl. Thomas Nagel) állnak ki az ID tudományossága mellett és hangsúlyozzák a párbeszéd szükségességét. Az ateista tudományfilozófus Bradley Monton egy egész könyvet írt az ID tudományosságának védelmében Seeking God in Science: An Atheist Defends Intelligent Design (Broadview Press, 2009) címmel. Most pedig Brian Josephson Nobel-díjas velszi fizikus lepte meg egy nyilatkozattal a harcos darwinistákat.

Az istenhit és a tudomány kapcsolatáról számos Nobel-díjas tudós nyilatkozott már pozitívan, de az lényegesen ritkább, hogy konkrétan az ID mozgalom érveiről is nyíltan véleményt formáljanak. Néhány éve azonban Charles Townes Nobel-díjas fizikus egy interjúban a világegyetem értelmes tervezettségét nagyon is valódinak nevezte, és hangsúlyozta, a biológiában látható változás (evolúció) és az értelmes tervezettség nem zárják ki egymást, sőt, az univerzum finomhangoltsága kapcsán nehéz más következtetésre jutni, mint hogy az ténylegesen így lett megtervezve.

Ennek alternatívája – a multiverzum elmélet – Townes szerint egy fantasztikus felvetés, amelynek nincs semmilyen tudományos alapja. Richard Smalley kémiai Nobel-díjas szintén arra az álláspontra jutott, hogy az élet értelmes tervezettsége mellett szóló érvek meggyőzőek. Brian Josephson azonban most ennél is konkrétabban fogalmazott.

Az idős tudóssal Robert Lawrence Kuhn készített interjút, és rögtön azt kérte, Josephson foglaljon állást a teista evolúció – intelligent design – random evolúció kérdésében. Josephson a válaszában mindenekelőtt tisztázza, hogy az értelmes tervezettség (ID) egyáltalán nem „leplezett kreacionizmus”, ahogy sokan tévesen állítják, hiszen az ID számos híve egyrészt hisz valamiféle evolúcióban, másrészt nem abból indul ki, mint a kreacionizmus, hogy a világegyetem csak néhány ezer éves.

Josephson szerint a tudomány átpolitizálódott, és sokan hamis képben tüntetik fel az ID-t. Az ID valójában arról szól – mondja Josephson –, hogy Istenben hívő tudósok tudományos módszerrel megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy vajon szerepet játszott-e intelligencia a világegyetem és az élet létrejöttében. Ez Josephson szerint teljesen legitim tudományos projekt.

Nagyon izgalmas, amit Josephson arra a kérdésre válaszol, hogy vajon ez az intelligencia (vagy Isten, ahogy Josephson nevezi őt) csak a kezdeti kondíciókat határozta-e meg, amelyekből szinte automatikusan kibontakozott a világegyetem és az élet, vagy esetleg később is „beavatkozott” a folyamatba.

Josephson: „Hozzám inkább a második változat áll közelebb, mert mi is így cselekszünk. Használjuk az értelmünket, de nem tervezünk meg előre mindent, hanem vannak ötleteink és azokkal kísérletezünk, megnézzük, hogyan illeszkednek ahhoz, amit végeredménynek akarunk látni.” Josephson az emberi kreativitáshoz hasonlítja, ahogy Isten a világot teremtette, és utal arra a lehetőségre, hogy Isten menet közben foglalkozott a felmerülő problémákkal, és ahhoz hasonlóan haladt előre az alkotásban, ahogy mi is tesszük. Hogy egy tökéletes Istent hogyan egyeztessünk össze a kísérletező kreativitás gondolatával, az érdekes teológiai kérdés, amit Khun fel is vet, de véleményem szerint nem a természettudós dolga, hogy válaszoljon rá.

Ateistákat és naturalistákat amúgy is inkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon az isteni intervenció felvetése nem szünteti-e meg a kozmosz értelmes kutatásának a lehetőségét. Ez a kérdés persze furcsán hangzik annak a fényében, hogy az empirikus tudomány éppen a keresztény világnézet talaján született meg, de érthető, ha valaki a tudományt csak okok és okozatok zárt rendszerében tudja elképzelni.

Amikor Khun megkérdezi a fizikustól, hogy egy „beavatkozó Isten” vajon nem sérti-e a fizikai törvények zárt rendszerét, Josephson határozottan azt válaszolja, hogy nem, hiszen a fizikai törvények kialakulóban (emerging) vannak, egyáltalán nem olyan állandóak (rigid), mint sokan gondolják. Ráadásul a valóságnak több szintje van, amelyekben Isten az egyik szinten cselekszik, a hagyományos fizika pedig egy másik szinten. Kuhn kérdésére, hogy ezek a szintek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, Josephson a saját korlátait alázattal elfogadó tudósként válaszolja: „Ezt még nem tudjuk.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. augusztus 25.