A párkapcsolat nem mindig olyan idilli és harmonikus, amilyennek általában bemutatják.

A filmek és reklámok hazug képsorait szemlélve sok szerelmespár azt hiszi, hogy kettesben minden csupa rózsaszín; a jövőtől felhőtlen boldogságot várnak, amit semmiféle nehézség nem árnyékolhat be.

Minél közelebb kerül egymáshoz a két ember, annál szembetűnőbbek az igazi különbségek. A kapcsolat meginog, válságba kerül: unalom, feszültség vagy elbizonytalanodás jelentkezik. A szerelmes fiatal egyszerre magányosnak, csalódottnak, elégedetlennek, sikertelennek érzi magát; kétség, félelem, szorongás gyötri, ami olykor veszekedésbe is torkollhat.

Amikor ilyesmit tapasztaltok, tudnotok kell, hogy a nehézség korántsem a szerelem elmúlását jelzi. A válság a szerelem próbája. Akár az olvasztótégelyben megpróbált színarany, úgy tisztul meg a szerelem e válságok nyomán. A szerelmes legtöbbször nem szeretetének határaiba, hanem önzésének falaiba ütközik.

A párkapcsolat során általában három, világosan elkülöníthető fejlődési szakasz követi egymást.

Romantikus illúziók

Az ábrándozás, a reményteli várakozás időszaka, amelyet alapvetően nem ésszerű megfontolások, hanem érzések és érzelmek határoznak meg. E romantikus időszak Isten ajándéka: az önző embert, aki eddig kizárólag önmagával foglalkozott, megnyitja a másik ember felé; új világba vezeti, amelynek középpontja immár nem az én, hanem a te, a mi.

Válság és csalódás

Szenvedéssel teli időszak. Az ember fájdalmasan éli meg, amint szertefoszlik a boldogságról alkotott gyerekes elképzelése, amikor rájön, hogy
– „Egészen más vagyok, mint hittem…”
– „A társam egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzeltem…”
– „Nem vagyunk elég boldogok…”

Mivel mindketten önmagatokat kerestétek a másikban, kölcsönösen becsapva érzitek magatokat. Olyan ez, mintha a szerelem lámpásának fénye lassan kihunyna, s ti sötétben maradnátok.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 24.