Az Andok hófödte hegyeivel, az Amazonas dzsungeleivel Venezuela minden időben mély benyomást tett látogatóira. „Sierra de gracia”-nak, a kegyelem földjének nevezte el Kolumbusz Kristóf a paviai öböl torkolatát, ahonnan az Aracaibo tó felé vitorlázva fedezték fel a benn-szülött indiánok cölöpökre épített, zsupfedelű kunyhóit.

Ez a látvány az olasz Velencét juttatta eszükbe, és innen kapta az ország a „kis Velence”, a Venezuela nevet. Ez az ország még meg tudta őrizni az élet és a természet csodáit, meg tudta őrizni gazdag vallásos hagyományát. Megőrizték a Boldogságos Szűz Mária iránti tiszteletet, és az ő szerető jelenlétének megnyilvánulásai évszázadokon keresztül megmutat-koztak sok-sok búcsújáró helyén, így a híres coromotói szentélyben, Guanareban. 1652-ben itt jelent meg a Szűzanya több alkalommal az akkori indián törzsfőnöknek és kérte, hogy vegye fel a keresztség szentségét, amit ő haragosan visszautasított, de később, halála előtt mégis megkeresztelkedett és törzsének tagjait is arra buzdította, hogy térjenek a katolikus hitre. Venezuela lakosságának 96%-a katolikus.

A Boldogságos Szent Szűz nemcsak régen, hanem az utóbbi évtizedekben is gyakran meglátogatta Venezuela földjét a főváros közelében, Miranda tartományban, a Rózsafüzér plébánia területén fekvő kis farmon, melynek Betania a neve.

René Laurentin atya, a neves mariológus, a helybeli püspök kérésére utazott Betaniába. Miután megvizsgálta a tényeket, kedvezően nyilatkozott tapasztalatairól. Időt fordított arra, hogy a Bianchini családdal legyen. Nagy hatást tett rá Maria Esperanza kiegyensúlyozott élete:

„Nagyon jól ismerem őt. Olyan személy, aki valóban mindent átadott Krisztusnak. Nagymama egy olyan családban, amely a keresztény élet mintaképe. Maria Esperanza imádságot áraszt magából, tökéletes az imában, amit nem lehet színlelni. Az ő útja a család. Hűséges feleség és anya. Kiváló képessége van arra, hogy ne csak mindennapi kötelességét lássa el, hanem hiteles lelki életet éljen, amit a szüntelen imádság tart fönn. ő elsősorban imádkozik. Időnként egész éjjel. Nagy hatást tett rám szilárd hite.”

Maria Esperanza élete folyamán többször részesült a Boldogságos Szűz Mária, Jézus és a szentek jelenéseiben. Először Lisieux-i Szent Teréz jelent meg neki, amikor még csak ötéves volt. Tizenkétéves korában súlyos tüdőgyulladása alatt látogatta meg őt a Szűzanya és meg is gyógyította. Első ízben tizennégyéves korában beszélt neki a Szent Szűz Betániáról.

Maria Esperanza fiatal korában is gyakran járult a szentségekhez és gyakorolta a felebaráti szeretetet. 1954-ben belépett a meridai Ferences nővérekhez, de Szent Teréz ott újból megjelent neki és így szólt hozzá: „Ez nem a te hivatásod, nem kell apácának lenned, hanem hitvesként és anyaként kell üdvösségedért munkálkodnod. Ez a te megszentelődésed útja, és ezáltal kell tanúságot tenned a világban!”

Maria Esperanza férjhez ment és sorra megszülettek a Bianchini gyerekek, hat lány és egy fiú. Most már mindegyikük megházasodott.

Betaniában 1976. március 25-én látta először Maria Esperanza a Boldogságos Szűz Mária jelenését. A Szent Szűzet nagy fényesség vette körül. Így szólt: „Neked adom a mennyország egy részét … A venezuelai Betania minden emberé, mert itt nincs különbség a népek és a vallások között. Édesanyád itt is úgy ajándékozza magát nektek, mint Lourdes-ban, Fatimában, a saragossai El Pilarban, Guanarében és más helyeken”.

Maria Esperanzának Isten megengedi, hogy az emberi lélekbe lásson, felismerje a bajok okát és a szegény beteg és bűnös ember-rel együtt imádkozzon gyógyulásért. Pio atyához szokták őt hasonlítani, akinek szintén sokat kellett szenvednie a lelkek miatt. Maria Esperanza előtt Isten olykor felfedi a jövőt takaró fátylat. Elmerült imájában sokszor látták őt felemelkedni a földről. Jézussal együtt szenved a nagyhéten, viseli sebeit és a fájdalmakat.

Az első betaniai jelenés nyolcadik évfordulóján, l984. március 25-én, az Úr Jézus fogantatásának ünnepén a jelenések drámai fordulatot vettek, a magánjellegű jelenések nyilvánossá váltak.

A szentmise után a jelenlévők visszahúzódtak a házba, hogy megpihenjenek. Csak néhány gyermek játszott a szabadban, amikor váratlanul egy ragyogó szépségű asszony jelent meg a vízesés felett. Rózsafüzért tartott a kezében és fény övezte. Aznap 108 személy volt jelen. Mindannyian látták a Szűzanyát. Különböző társadalmi állású emberek, fiatalok és idősek, szerzetesek és világiak. Azon az ünnepen hét alkalommal jelent meg a Szent Szűz Betaniában. Látogatásai l0-15 percig tartottak, és a következő üzenetet adta: „Gyermekeim, Mária vagyok, a Szűz és az Anya, a népek és a nemzetek Megbékítője. Karomon hozom Fiamat, hogy összebékítselek benneteket. Reménységet hozok minden embernek. Imádkozzátok a rózsafüzért, gyermekeim! Láttatok és hallottatok engem, hogy a valóságban is megtapasztaljátok; közöttetek élek. Legyetek továbbra is hűségesek felszólításomhoz! Járjátok velem együtt utatokat, én foglak vezetni benneteket.”

Egyik szemtanú vallomásából idézzük: „Olyan volt, mintha egy másik világba léptem volna. Csend volt, mélységes csend. Nem tudtam hinni a szememnek. Igaz ez? Vajon él, akit látok? Teljesen fehérbe volt öltözve. Külseje olyan tiszteletreméltó volt, mint egy apácáé. A kezét nyújtotta felém, mintha hívott volna, mintha azt mondta volna: jöjj hozzám! Ruhája ragyogott, mintha gyémántok borították volna. Ugyanaz a szellő lobogtatta a mi hajunkat és ruhánkat is, mint az övét. Ruhája lengedezett a szellőben. Ragyogó fehér és gyönyörű szép volt. Olyan fehérséget ezelőtt nem láttam. Akkor megfordultam. Az embereket figyeltem. Sokan sírtak, de mindenki hihetetlenül csendes volt. Bár arcuk komoly volt, szemükben könny csillogott. Boldog pillanat volt. A csend volt az, ami magával ragadott. Belém hatolt. Átjárt. Valami nagyon-nagyon mély békét élveztem. Átható érzés volt. Mintha a mennyországban lettem volna. Csodálatosan szép volt. Nem tudom elmondani, nem tudom elmagyarázni. Olyan volt az, olyan melegség, amit csak a lelkünkben érzünk. Nem találok rá szavakat.”

A jelenések kezdete óta sok testi-lelki gyógyulás történt Betaniában. Rákban, leukémiában és még AIDS-ben szenvedő betegek is meggyógyultak. Dr. Arietta, a Matacaibo klinika vezető sebésze végső stádiumban lévő rákos betegségéből gyógyult meg. Az orvosok lemondtak róla, amikor egy rokona tanácsára elzarándokolt Betaniába. Így számolt be feledhetetlen éményéről: „Több mint ötszázan voltak ott, amikor megkezdődött a Nap-jelenség. A Nap elveszítette ragyogó fényét, a közepe zöld színűvé vált. Forogni kezdett és megindult felénk. Meleg sugarat árasztott testembe, a gyógyulás sugarát. Éreztem, amit a testembe hatol. Akkor a fák felett megjelent a Szent Szűz. Az égre tekintett. Jobb karján a gyermek Jézust tartotta és felénk nyújtotta. Másik karján rózsafüzér függött, mely a térdéig ért. Fényárban állt és egyszerre ragyogni kezdett. Én is éppen úgy láttam a Szűzanyát, ahogy a többiek, abban a pillanatban mégis úgy éreztem, hogy meggógyultam.”

Ezt követően Dr. Ariettát alapos vizsgálatoknak vetette alá egy szakorvosokból álló csoport. Végső jelentésükben megállapították, hogy a gyógyulás megmagyarázhatatlan módon ment végbe.

1884. márciusától kezdve sokasodtak a jelenések és sokasodtak a látogatók. Pio Bello Ricardo, Los Teques püspöke, személyesen végzett alapos vizsgálat után pásztorlevelet adott ki, amelyben elismeri a jelenéseket.

Betania a negyedik egyházilag elismert jelenési hely a XX. században.

„Megítélésem szerint Betania minden eredménye pozitív. Azok az emberek, akik az évek során felhagytak a vallásos gyakorlattal, Betaniában újból megtalálták a hitüket. Azok az emberek, akik abban a veszélyben vannak, hogy elveszítik életüket és lelküket, Betaniában újból magukra találnak. Kijelentem, hogy ezek a jelenések hitelesek, természetfelettiek és isteni eredetűek.”

A püspök szívesen fogadta a Szent Szűz kérését, hogy építsenek templomot „a népek és nemzetek Megbékítőjének tiszteletére.”

Szűzanyánk arra szólít, arra bíztat bennünket, hogy imádkozzuk a rózsafüzért, mivel az meg tudja fékezni a bosszúálló embereket, akik anyagi javakra vágyakozva el akarják pusztítani testvéreiket. Azt hiszik, hogy fegyvereikkel és hadseregükkel mindent megszerezhetnek, pedig csak a rózsafüzér segítségével lehet mindent elérni. Akinek van rózsafüzére, annak sikere lesz. Égi Édesanyánk azt akarja, hogy higgyünk Istenben. Azt kéri, hogy naponta imádkozzuk el a rózsafüzér tizenöt titkát, mert az megláncolja a Sátánt.

Otiosa Aristasava, a helybeli lelkész, aki Betánia lelkipásztori szolgálatait látja el, azt tapasztalta, hogy saját hite is elmélyült. Úgy véli, hogy a jelenések legfontosabb gyümölcse a kegyelem túláradásában a megtérés, amit az emberek itt tapasztalnak:

„Különösen nagy hatást tesz rám a tömeg buzgó imádsága. A gyógyulások és a megtérések szembetűnő gyümölcsei együtt vannak Betániában. Olyan emberek mondják most rendszeresen a rózsafüzért, akik azelőtt sohasem imádkoztak. Templomba járnak, gyónnak és áldoznak olyan emberek, akik azelőtt nem tették. A jelenések közelebb hozták őket Istenhez és megújították keresztény életüket.

A megtéréseken kívül az ott történt csodálatos események is el-mélyítették az emberek hitét. Sűrű ködöt láttak a fák közül kiáradni, amelyben meggyógyultak. Erős fény ragyogta be a dombot, rózsa-illatot éreztek, és szirmok hullottak a földre, főleg rózsaszirmok. Himnuszok dallamát hallották, amit láthatatlan kórus énekelt. Különleges fényeket és jelenségeket láttak a Napban, a vízesésben. A hívek mégis meg vannak győződve arról, hogy Isten szeretetének legnagyobb és legjelentősebb megnyilvánulását 1991. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kapták:

“Átváltoztattam az ostyát és négy részre törtem. Magamhoz vettem az egyik részt, a másik hármat a paténán hagytam. Hálát adtam, majd a paténára tekintettem és nem tudtam hinni a szememnek, mert piros foltot láttam a Szentostyán, amint éppen cseppé alakul, ahogy a vér szivárog ki a szúrt sebből. A vérző Ostyát eltettem a szentségtartóba. Másnap reggel hat órakor megnéztem és úgy találtam, hogy a vér friss és lecsordult. Valamennyi jelenlévő látta a csodát. Egyik szemtanú videofölvételt készített róla. Sikerült megörökítenie a rendkívüli eseményt.

Papi életem során mindig nagy tisztelettel viseltettem az Oltáriszentség iránt. Az imádás szándékával léptem a szemináriumba. Minden reggel ötkor keltem, hogy imádjam Jézust az Oltáriszentségben. Ennek a csodának az üzenete megtérésre szólít. Az Oltáriszentség tiszteletére szólít, mert hitünknek Krisztus-központúnak és eucharisztikusnak kell lennie!

Ez azt teszi láthatóvá számunkra, hogy Jézus az Oltáriszentségben is egyre csak vérzik az emberek bűne miatt. A világ bűnei miatt vérzik. Ebben a században elhagyták a hitet. Mindenekelőtt az embe-rek szívét betöltő erőszak, a gyűlölet, a félelem miatt vérzik.”

A vérző Szentostyát a püspök rezidenciájára vitték. A vért Caracas egyik országszerte elismert laboratóriumában vizsgálták meg. Az eredmény elgondolkoztató: a Szentostyából szivárgó folyadék emberi vér!

„A vérző Szentostya csodája igen fontos Betaniában, mivel általa Betania üzenete még szorosabb kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal. Ez az ő Vére ontása.

A Szűzanya jelenései mindig Jézushoz hívnak bennünket, és Jézust mindig megtaláljuk az Oltáriszentségben. A csoda fölülmúlja tudásunkat, olyan jel, amelyben Isten láthatóvá teszi a láthatatlant. Ez az eucharisztikus csoda egy misztériumot, Jézus Krisztus valóságos jelenlétét teszi láthatóvá számunkra az átváltoztatott Ostyában.”

Boldogságos Szűzanyánk a történelem folyamán sokszor járt Isten követeként az embereknél a népek megsegítésére, melyek elvetették Istent. Újból és újból fölajánlja szeretetét és védelmét. A megosztott, a bűnbe merült világban ismét mutat egy helyet, ahol oltalmat kereshetünk. A kegyelmek földjéről hívja a népek és nemzetek Megbékítője gyermekeit:

„Jöjjetek hozzám, az én Szívemben keressetek oltalmat! Nektek adom a Szívemet, mert én vagyok a ti Édesanyátok. Hívlak benne-teket, kicsinyeim, nem számít kik vagytok és honnan jöttök, mindenkit hívok, mert az én gyermekeim vagytok és szeretlek benneteket.”

(Forrás: Tengernek Csillaga, 1999/1. szám)

Létrehozva 2017. március 26.