Occam borotvája hasznos elv a természettudományokban, ahol a regularitásokat vizsgáljuk. Az elv lényege az, hogy részesítsük előnyben azokat a hipotéziseket, amelyekhez kevesebbet kell feltételeznünk, azokhoz a hipotézisekhez képest, amelyek érvényességéhez többet kell feltételeznünk. Vagyis az egyszerűbb, elegánsabb magyarázatok jobbak, mint az összetett, kacifántosabb magyarázatok. A hétköznapi életben is néha alkalmazható ez az elv.

Ha hazamegyünk és azt látjuk, hogy a hűtő előtt a földön tejcseppek vannak, azt is feltételezhetjük, hogy mikor legutóbb kivettük a tejet, a flakon oldaláról lecseppent a tej, és azt is feltételezhetjük, hogy valaki kísérletet végzett a konyhában a gravitációval és a tej viszkozitásával. Nyilván az utóbbi a bonyolultabb és több ismeretlent feltételező magyarázat (főleg, ha senki sem kísérletező szellem a családunkban), ezért hacsak nincs nyomós okunk azt elfogadni, ésszerűbb az első verziót előnyben részesíteni.

Sytka legutóbbi cikkében ezt az elvet javasolja az özönvíz alternatív magyarázatainak értékeléséhez is, kiegészítve ezt azzal az állítással, hogy a mitológiai értelmezés ebben az esetben az egyszerű és elegáns magyarázat. Én sem vagyok híve a fantasztikus, körmönfont magyarázatoknak, amelyekhez újabb és újabb ismeretlen és bizonyíthatatlan szempontokat kell beemelni, ezért alapvetően rokonszenvezem az egyszerűsítési szándékkal. Én is azért írtam a cikkeimet, mert mind a fundamentalista, mind a mitológiai értelmezés számomra túl sokat feltételez és olyat visz a szövegbe, ami szerintem nincs ott. Az ésszerű és az egyszerű valóban sokszor közeli barátok, bár az egyszerű alatt nem mindig ugyanazt értjük. A mitológiai interpretáció szerintem például nem egyszerűbb, mint az, amit én vázoltam fel.

Arra szeretnék most mégis figyelmeztetni, hogy Occam borotvájával csínján kell bánnunk. A borotva nem mindig hasznos eszköz. Borotválkozásra jó, krumplipucolásra már nem annyira, káposztareszelésre meg egyáltalán nem alkalmas. Az Occam borotvájával való hadonászás a kriminalisztikában például borzasztó félrevezető tud lenni. Talán mindenki emlékszik még Balla Irma meggyilkolására. Az ügyészség a képviselőnő fiát gyanúsította meg, és kitartott álláspontja mellett, noha volt egy Lajos nevű ember, aki egy más ügy kapcsán részletesen bevallotta, hogy ő ölte meg Balla Irmát. Az ügyészség évekig ragaszkodott egyszerűbb és elegánsabb verziójához: a fiú ott volt a helyszínen, dühös volt az anyjára, rajta volt a DNS-e az anya ruháján, nyilván ő ölte meg. Új szereplő behozása az ügybe csak bonyolítaná a helyzetet, Lajos nélkül is van egy szép, elegáns megoldás.

Az élet nem egyszerű, hanem bonyolult, sok szereplős, nehezen kiszámítható, lényegét tekintve kontingens. Ritkán érvényesülnek benne a fizika törvényein túli regularitások. Még a meteorológiai előrejelzéseket sem lehet pár napnál előrébb megjósolni, hát még az emberek működését! A valóság sokszor egyáltalán nem elegáns, ezért a magyarázata sem lehet az! Occam borotváját magunknál tarthatjuk, hogy a legvadabb spekulációkat lenyessük vele, de a bibliai szövegek értelmezésekor jobb, ha inkább betesszük a táskánkba és nem hadonászunk vele, nehogy úgy járjunk, mint az ember, aki nem kelt fel az ágyból, úgyis le kell feküdnie este, minek bonyolítsa az életét, ha az egyszerű is lehet. A hermeneutikában az egyszerűség nem jelentős elv, a történeti és irodalmi kontextus és a műfaj meghatározása, a diskurzus-elmélet eszköztára és más szövegkritikai megfontolások annál inkább.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. február 22.