Imre atya írása- újra olvasva

Amikor beléptél, azonnal megkedveltelek. Tiszta, nyílt tekinteted jelezte, egyenes ember vagy. Rövid, erős kézfogásod azt árulta el nekem, hogy őszinte vagy és nem kell benned hátsó gondolatoktól tartanom. Szavaid zöngéje pedig arról beszélt nekem, hogy férfiként nem azért jöttél a lelkipásztorhoz, mert ez itt így szokás, hanem, mert valóban kíváncsi vagy a véleményére, hisz Isten embere, nem csak saját bölcsességét szajkózza.

Elmondtad, hogy sokan marasztaltak. De neked jönnöd kellett, mert nem volt más kilátásod. Sokat imádkoztál a döntés előtt. És ma is sokat imádkozol. De bensődben még nincs nyugalom. Arra vagy kíváncsi, hogy helyes-e az, ha más úton jársz, mint a többi? Van-e jogod hozzá, hogy a kijárt utat elhagyd? Nem visz-e zsákutcába az, ha azt hiszed: Isten vezeti most is az utadat?

Először Jézusról beszéltem Neked, aki maga is nem egyszer szakított a hagyományokkal. Aki mindig a maga útján járt. Persze, előtte Ő is mindig megbeszélte lépéseit a mennyei Atyával. Ha egy fontos döntés előtt állt, akkor éjszakákon át imádkozott (vö. Lk 6,12, Mk 14,32-42). Majd emlékeztettelek, hogy ugyanerre bíztatta tanítványait is. Amikor egy fiatalembert arra szólított fel, hogy kövesse Őt, de az előbb – a hagyományoknak megfelelően – apját akarta eltemetni, Ő ezeket a kemény szavakat mondta neki: Ne engedd, hogy a hagyományok gúzsba kössenek, menj a magad útján (vö. Lk 9,60).

Végül arról szóltam Neked, hogy milyen sok előnnyel jár, ha a saját utadat járod…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. október 22.