Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak. 

Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: “Egy, kettő, három… nyolc, kilenc”, aztán saját-magára mutatott: “tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. 

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

Forrás

Létrehozva 2014. december 16.