Nemrég írtam a párok együttélésének negatív hatásairól. Tézisem az volt, hogy ha a szinódusi atyák ismerték volna, hogy mennyire káros együttélés a párok jóléte szempontjából, akkor nem utaltak volna ennek “konstruktív elemeire”.

Ma azt nézzük meg, hogy a kutatások szerint a párok együttélése hogyan hat a gyerekekre, hiszen ők az egyre növekvő számú, ártatlan harmadik fél az ilyen alkalmi egyezségekben.

2000-ben a házasság nélküli háztartások 41 százalékában élt 18 évnél fiatalabb gyermek. 1987-ben ez a szám mindössze 21 százalék volt (US Census Bureau, 2000. március). Azaz a gyermekek 21 százaléka született élettársi kapcsolatból.

Az élettársi kapcsolatok nagyon instabilak. Mégis ma, több mint 2,5 millió gyerek él élettársi kapcsolaton alapuló háztartásban– ez több mint tizenkétszeres növekedés az 1970-es évekhez képest. A gyerekek több mint 40 százaléka nő fel olyan családban, ahol vagy a biológiai szüleivel lakik, vagy egyik szülője egy másik felnőttel él élettársi kapcsolatban. Mivel egyre növekszik az együttélés népszerűsége, a kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg az együttélést, mint a szülők válását.

Az együttélés káros hatásai a gyermekekre

1. Egy 2011-es kutatás szerint a gyermekek az együttélésen alapuló háztartásokban nagyobb valószínűséggel szenvednek érzelmi és szociális problémáktól – kábítószer-használat, depresszió, kimaradás a középiskolából -, mint azokkal a gyermekek, akik ép, házasságon szerveződő családban élnek (Wilcox: „Why Marriage Matters” [2011], p.1).
2. Az egyik tanulmány (University of Texas, Austin) megállapította, hogy még ha az olyan családi különbségeket is figyelembe vesszük, mint a jövedelem, az oktatás, a faj és a családi instabilitás, akkor is igaz, hogy a házasságot nem kötött szülőkkel nevelkedett tizenévesek több mint kétszer nagyobb valószínűséggel használnak kábítószert, mint a házasságot kötött szüleikkel élő társaik. Tény az is, hogy az együttélésen alapuló családokban a gyerekek rosszabbul teljesítettek, mint az egyszülős családokban élők.
3. Egy 2010-es, a gyermekek bántalmazásáról (Department of Health and Human Services, HHS) szóló jelentés szerint legalacsonyabb a sérülési kockázata azoknak a gyerekek, akik házasságban élő biológiai szüleikkel élnek (6.8/1000 gyerek), miközben az egyik szülővel és annak élettársával egy házban élő gyermekek esetében e kockázati tényező a legmagasabb (57,2/ 1000 gyermek). Az együttélés alapú háztartásban élő gyermekek 8-szor nagyobb valószínűséggel sérülnek, mint a házas, biológiai szülőkkel élő gyermekek (Office of Planning, Research and Evaluation, “Abuse, Neglect, Adoption and Foster Care Research, National Incidence Study of Child Abuse and Neglect, NIS-4, 2004-2009” [March 2010].
4. Az együttélésből született gyermekeknél több mint ötszörös a veszélye a szülők szétválásának a házas szülők gyermekeivel szemben, mely exponenciális növekedést mutat az olyan párok esetében, akik jelenleg vagy valaha együtt éltek. (P. Smock, 2010).
5. Az együttélés alapú háztartásokban élő gyermekek számára az egyik legnagyobb kockázatot a szakítások magas aránya jelenti. A szakítás ugyanis sok egyéni és társadalmi nehézséghez vezet a gyermekek esetében, mivel elveszítik az otthoni élet biztonságát. („Just Living Together: Implications of Cohabitation on Families,” “Children and Social Policy” New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, 2002).
6. Számos tanulmány kimutatta, hogy az anyjukkal és annak élettársával együtt élő gyermekeknek sokkal több viselkedési problémája van és gyengébb az iskolai teljesítménye, mint az ép családok gyermekeinek. (“Social Forces” 73 (1), 1994).
7. Az együtt élő partnerektől született gyermekek háromnegyede megtapasztalja a szülők különválását, mielőtt elérik 16 éves korukat. A házas szülők gyermekeinek csak egyharmada szembesül hasonló sorssal (National Marriage Project, Rutgers University, 2002).
8. A gyermekek bántalmazása komoly probléma az élettársi viszonyon alapuló háztartásokban. A bejelentett esetek száma folyamatosan emelkedett az elmúlt tíz évben (National Marriage Project, Rutgers University, 2002).
9. Bizonyítékok mutatják, hogy a legkevésbé biztonságos családi környezet a gyermekek számára az, ahol az anya a barátjával él együtt (The Heritage Foundation, 1997).
10. Azon gyermekek esetében, akik 12 éves korukig nem élnek folyamatosan ép családban, akiknek édesanyjuk együtt élt valamikor valakivel, magasabb családi instabilitást tapasztaltak meg (amit a háztartási struktúra átalakulási számával mértek), mint akiknek az édesanyja egyedül élt. Ennek értéke 2.6/1.4 volt fehér gyerekek, és 2,0/0,7 színes bőrű gyerekek esetében. („Journal of Marriage and Family” (66), February, 2004).
11. Anne-Marie Ambert, miután több száz olyan kutatási anyagot áttanulmányozott, melyek az együttélés és a házasság társadalmi, érzelmi és pénzügyi hatásait vizsgálták a nőkre, férfiakra, gyerekekre és a társadalomra, arra a következtetésre jutott, hogy az együttélés eredendően instabil, és ezért nagy árat fizetnek a gyermekek saját testi és lelki fejlődésüket illetően. Ambert megjegyezte: „Az elköteleződés és a stabilitás áll a gyermekek igényeinek középpontjában, mégis ez a két követelmény hiányzik az élettársi kapcsolatok nagy részében” (Vanier Institute of Family, “Cohabitation and Marriage: How Are They Related?,” 2005) .
12. Egy tanulmányban 8 év alatt 149 szándékos halált okozó sérülést vizsgáltak meg és kimutatták, hogy a nem rokon felnőttekkel egy háztartásban élő gyermekek majdnem 50-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg szándékosan okozott sérülések miatt, mint a két biológiai szülővel élő gyermekek (korrigált esélyhányados: 47.6; 95% -os megbízhatósági tartomány: 10,4-218). A csak az egyik szülővel élő gyermekeknek nem volt nagyobb kockázata a halált okozó sérülések esetében. (P.G. Schnizter, “Child deaths resulting from inflicted injuries: household risk factors and perpetrator characteristics” (“Pediatrics,” 2005; 116:687-93).

Nem csoda, hogy 2005-ben a “Princeton-Brookings Jelentés” erre a következtetésre jutott:

lehetett azt hinni egykor, hogy a nemzet nagy válási aránya, az együttélés és házasságon kívüli gyermekvállalás alig jelentett többet, életmód alternatívát, melyeket az egyéni kiteljesedés hajszolásának szabadsága idézett elő; sok elemző úgy gondolja most, hogy ezek az egyéni döntések károsak lehetnek a gyerekeknek, akiknek beleszólásuk sincs ebbe és a társadalomba, amely ezt lehetővé teszi.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2014. november 20.