“Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6-7)

Hányszor hallottuk az evangéliumban, hogy egy hajszálunk sem vész el, hányszor hangzik el a Szentírásban, hogy „Ne féljetek!” De sokszor úgy tűnik, bizony félünk, sőt szorongunk.

Csak egy gyakorló pszichológus tudná megmondani, hogy hányan vannak, akik tulajdonképpen nem is tudják igazán megmondani rettegésük okát, és mégis félelemben élnek. De akik megjelölik az okot, és az valóban a félelem forrása, azok sem az Isten békéjéért imádkoznak, hanem valamiféle saját erőből történő megoldást keresnek. Persze: segíts magadon, az Isten is megsegít – kell az én magatartásom is ahhoz, hogy Isten békéjét elfogadjam, befogadjam. Mert ez az a béke, amely meghalad minden értelmet.

Létrehozva 2014. november 9.