„Az Inkvizíció szolgálatában is tevékenykedő szerzetespap, aki komoly, időt igénylő odafigyeléssel vizsgálta ki a rábízott ügyeket.” Mit is jelentett konkrétabban ez a kapcsolat? Keresztes Szent János atya 1571 áprilisában lesz az Alcalá de Henaresben, a híres egyetemi városban, megalapított tanulmányi ház első rektora. Innen hívja el Avilába, a Megtestesülés kolostorba Szent Terézia anyánk – ahol ő ekkor priomő – gyóntatónak. 1572 tavaszán érkezik meg a Terézi Reform szülővárosába.

Egészen 1577-ig itt marad, ellátva a nővérek lelkivezetését, valamint az egyre nagyobb számú, ilyen kérdésekben segítségét kérő avilai híveket. Eközben sok egyéb ügyben kell utaznia, úgy mint például 1572-benMedinába, ahol a Sarutlanok belső, rendi dolgaiban kell rendet tennie, majd 1574-ben amikor elkíséri Szent Teréziát a segoviai kolostor alapítására. 1576-ban a Sarus-Sarutlan ellentét fokuszpontjába kerül és egyik rendtársával együtt (Germán de San Matías) Medinába viszik a sarusok, ahonnan néhány nap elteltével, a nuncius beavatkozása menti ki őket. 1577-ben aztán ismét fellángol az ellentét s ennek már az ismert – szentet faragó – kilenc hónapos toledói börtön lesz a következménye.

Ez röviden János atyánk avilai éveinek története.

Avilába megérkezve először a városfal közelében épült sarus kolostorban kap szállást, onnan jár le a Megtestesülés nővéreihez. Később a nővérek kolostora mellett épül egy kis házacska, és itt lakik majdegészen 1577-ig. Áldásos tevékenysége hamar gyümölcsöket terem és hírnevet szerez a kis szerzetesnek városszerte.

Nem sokkal megérkezése után híre megy hogy az ágostonos nővérek kolostorában – Nuestra Senora de la Gracia, a Kegyelemről nevezett Miasszonyunk – ahol Szent Terézia anyánk fiatal lányként internátusi éveit töltötte, van egy csodaszámba menő fiatal szerzetesnő. Öt évesen lépett be a kolostorba. mint ahogy az szokás volt e korban, hogy a nővérek neveljék fel. Az a hír járja róla, hogy csodálatosan tudja magyarázni a Szentírást, pedig soha nem tanulta. Társnői meghökkentek e jelenség láttán.

Nagyon sok ember jön, hogy lássa, és hallja a nővért. Az elöljárók elkezdenek aggódni az eset miatt. Szükségesnek érzik, hogy kivizsgálják az esetet, hogy megvizsgálják a lelket. S a kicsiny ágostonos kolostorbeszélő szobájában egyre-másra érkeznek a híres teológusok a Salamanca-i Egyetemről: Mancio de Corpus Cristi, Bartolomé de Medina, Juan de Guevara, maga Fray Luis de León mester…

Nem ismerjük pontosan a véleményüket, de úgy tűnik, hogy valamennyien pozitívan nyilatkoznak a nővérben működő lélekről, s beléöntött kegyelemnek mondják a csodás ismeret okát. A kolostor elöljárói azonban még nem nyugodtak meg, végül kérik János atyánk véleményét is. Ő ellenáll a kérésnek.

Beavatkozik ekkor a kérdésbe az ágostonos szerzetesek Generálisa is, aki átutazik Avilán, s maga Szent Terézia anyánk is közbelép, s elérik, hogy a Megtestesülés gyóntatója döntsön: felmegy az ágostonos kolostorba, hogy a kérdéses nővérrel beszéljen. Előtte azonban intézkedéseket tesz az avilai Inkvizíció felé. Az inkvizítorok elé tárja az ügyet, és kéri az engedélyüket, felhatalmazásukat, hogy a kérdéssel foglalkozhasson. S csak akkor mikor felhatalmazzák az inkvizítorok, vállalja magára a nővér ügyét.

Nem egyedül megy fel az ágostonos kolostorba János atya, hanem a kor szokása szerint mindig egy társat visz magával. Van úgy, hogy az Apostolokról nev. Ferenc testvér van vele, aki az avilai Kármel portása volt, vagy más alkalommal Gabriel Bautista testvér, Pedro de la Purificación atya. Egy órát tölt a gyóntatószékben a nővérrel, miközben az elöljárók, az ágostonos generális várakoznak az eredményre. Mikor kijön, ezt mondja nekik: „ Uraim, ez a nővér (ördögtől) megszállott.” A generális kéri, hogy vállalja el az ördögűzés szertartását, és ennek érdekében megad neki minden szükséges engedélyt, és felhatalmazást a házra vonatkozóan. S János atya nekilát a feladat elvégzésének.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. május 25.