Gareth Leyson (Wales) atya két kiváló írását már korábban közreadtam a keresztények és a New Age témakörben, illetve mit tegyünk, ha részt vettünk New Age praktikákban címmel. Társblogunk egy újabb kezdeményezését adja közre, mely egészen formabontó, “Valahol zseniálisnak tartom és a Szentlélek működését érzem benne” írja róla. Egyetértek és mindenképpen olvasására ajánlom. A szerk.

 Homilía Urunk bemutatásának 2014-es ünnepén a Szent Evans Fülöp templomban.

,,Őrültség újból ugyanazt tenni és más eredményre számítani.”

Ma, február másodikán, az Egyház arra emlékezik, hogy a gyermek Jézust, miként mutatták be Istennek a jeruzsálemi templomban. Ez egy szokás volt akkoriban és mi több, a zsidó törvény megkövetelte.

Szeretném, ha eltöltenénk egy kis időt azzal, hogy elgondolkozunk, mi miként mutatjuk be gyermekeinket Isten előtt a mi templomunkban, a Szent Evans Fülöpben.

Amikor bemutatjuk a keresztelendő kisbabákat, kérjük Istent, hogy tegye őket Isten családjának tagjaivá, hogy megillesse őket a jog, amellyel Istent Atyjuknak szólíthatják. A keresztség szentsége hiba nélkül működik, egy személy akkor is részesül a vízkeresztségben, ha túl fiatal ahhoz, hogy megértse, és akkor is, ha idősebb és megérti. Ez mindig gyümölcsözik. Ez a személy az Egyház tagja lesz, és bármily személyes bűn, amelyet elkövetett, eltöröltetik – a tisztítótűzben sem kell időt töltenie azokért a bűnökért, amelyeket a megkeresztelés előtt követett el.

Amikor a harmadikos gyermekeket bemutatjuk, hogy részesüljenek az első áldozásban, kérjük Istent, hogy táplálja őket Jézus testével és vérével. Mivel egy felszentelt pap átváltoztatta a kenyeret és a bort a Katolikus Egyház rítusainak megfelelően, nincs kétség afelől, hogy a kenyér és a bor valóban Krisztus teste és vére-e. Gyermekeink Jézust veszik magukhoz. A feladatunk pedig az, hogy segítsük felismerni, hogy akit magukhoz vesznek az igazán szent és megérdemli a legnagyobb tiszteletet. Ha ebben elbuknánk, a Mi Urunkat nagyon megbecstelenítenénk.

De mi történik, amikor gyermekeink elérik a 12 és 13 éves kort? Újból bemutatjuk őket a bérmálásra. A püspök jön és rájuk teszi a kezét. És néhány hónapon, ha nem héten belül, fiataljaink nem járnak Misére. A legtöbbjük nem választja azt, hogy követi a Katolikus Egyház tanítását soha többet. Mi a baj?

A bérmálás az a szentség, amelyben a katolikusok megkérik Istent, hogy újból töltse el őket a Szentlélekkel. A jelöltek már részesültek a Szentlélekben a keresztségben, hogy szent tagjai legyenek Krisztus Egyházának. A bérmálásban kérik, hogy Isten Lelke új módon töltse be őket – bátorságot, bölcsességet és erőt adva, hogy elvégezhessék Isten munkáját a világban.

De mi történik akkor, ha a püspök egy olyan fiatalt bérmál, aki egyáltalán nem is érdekelt abban, hogy az Isten szerinti életet válassza? A fiatal Isten szemében még attól ,,bérmált” marad, de a segítség, amelyet Isten adni akar el van zárva. Ha a fiatal nem kéri Isten segítségét, nem fogja megkapni. Ha ennek a fiatalnak egy súlyos bűn van az életében, amelyet nem visz gyónásba, a bérmálás szentsége el van zárva, amíg meg nem bánja bűneit és meg nem gyónja azokat.

Most pedig, szeretnék szót váltatni közvetlenül a gyülekezetünk fiataljaival. Ha középiskolába jársz és még nem részesültél bérmálásban, ez az üzenet neked szól. Ha még általános iskolában vagy, nagyon figyelj, mert a te jövődről is beszélek!

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. február 17.