„Hasonlatot is mondott nekik: ’Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?”  Lk 6,39

Leültem, hogy írjak pár köszöntő szót fiatal ismerősöm esküvőjére. Biztató szavakat szerettem volna, de ugyanakkor valóságosakat. Nem akartam a szokásos „Minden jót kívánok életed legszebb napján”-féle közhelyeket írni. Ha egy virágokkal, fehér selyemmel díszített templomi eseménynek szól, lehet negédes a kívánság, de ha hosszabb távú házasságra szánom, az már ennél sokkal többet igényel.

Elkezdtem hát leírni őszintén, amit gondolok:

„Házasságban élni hihetetlenül nehéz. Házasságban élni csodálatos. A házasság elviselhetetlennek tűnik néha. A házasság hihetetlenül gyönyörű lehet. Nincs más a világon, aki annyira ki tud hozni a sodromból, mint a férjem. Nincs más a világon, akivel annyira jó szeretetben együtt lenni, mint a férjem.”

Ahogy átfutottam, amit leírtam, arra gondoltam, hogy a barátnőm azt hiszi majd, hogy megbolondultam. Egyik pillanatban mámorítónak írtam le a házasságot, mint mikor a szél felkapja a sárkányt, és az égbe emeli, a másik percben a sárkány beleakad egy tüskés bokorba, és gyűrötten, tépetten köt ki a csalódás pocsolyájában.

Melyik tehát: mámor vagy csalódás? A kettő törékeny szövedéke.

Végül összegyűrtem a lapot, s egy másikra ennyit írtam: „Határozd el, hogy több szót fogsz a házasságodról imádságban mondani, mint másokkal beszélni róla.” Nem azért írtam ezt, mert ez volna igaz az én kapcsolatomra, hanem azért mert abban a pillanatban nagyon szerettem volna, ha igaz lenne. A tanár, aki saját tanításából tanul. És tudjátok, mire jöttem rá az ezt követő hetekben? Hogy nagyon keveset imádkozom a házasságomért.

Gondolkodom róla. Megbeszélünk dolgokat. Panaszkodom miatta. Igyekszem helyrehozni ezt-azt. Dolgozom rajta. Bocsánatot kérek. Meg akarok változtatni dolgokat. Aztán megint beszélünk róla. De beszélni valamiről, gondolkozni róla, dolgozni rajta – ez nem ugyanaz, mint imádkozni érte.

A Lk 6,39-ben Jézus feltesz egy nagyon fontos és nagyon egyszerűen megválaszolható kérdést: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?” Férjemnek is, nekem is Jézusra van szükségünk, hogy vezessen, irányítson, tanítson, új irányba fordítson, hogy megmutassa, milyen legyen a házasságunk, hogy az Ő dicsőségére szolgáljon.

Idén sokkal kevesebb időt szeretnék a gödörben tölteni. Ennek a kulcsa szerintem az lehet, ha többet imádkozom a házasságomért.

Ezekkel a szentírási szakaszokkal imádkozom:

„Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból. … Uram, t e vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet.” 2Sám 22,17 és 29

„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kol 4,6

„Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Róm 8,31

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” Ef 6,12

„Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.” Zsi d 10,23

Igazából, ha kitartok abban, hogy minden nap imádkozom valamiért a házasságommal kapcsolatban, megtettem az első lépést az olyan házasság felé, amiről álmodoztam, és ami megvalósíthatónak tűnt kettőnk számára 20 évvel ezelőtt a virágokkal és fehér selyemmel díszített templomban.

Már csak néhány imádságnyira vagyok a jó feleségnek való iránytól.

Uram, szeretném, ha a házasságunk egészen méltó lenne Hozzád, és Téged dicsőítene. Segíts kitartanom az imádságban a férjemmel való kapcsolatomért. Jézus nevében, Ámen.

(Korábbi forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2022. március 15.