Részlet az interjúból

– Nőtlen férfiakként, papokként hogyan tudnak mintát adni a diákoknak, hatni rájuk? Családjuk nincs, idejük viszont van.
– Egy szerzetes életének középpontjában sem a diákok állnak. Az Örökkévalóé a szívünk, az életünk, még akkor is, amikor ez fizikailag csak a napirend egyes pontjain, szentmise, ima mérhető le…

Megépítettük a kerengőt a hagyományos leírások szerint a rendházban. Középen a kút, az élet forrásának jelképe, a belőle kivezető négy út a bibliai négy folyó és körben, a kert fái. Pár gyerek egyszer azt kérte, hadd alhasson a kút körül. Másnap arról beszéltek, ez az éjszaka lelkileg mély nyomot hagyott bennük – mintha az Úr is ott lett volna velük. Ha életünket egy mélyebb valóságban éljük, messzebbre láthatunk, és reméljük, hogy vezethetjük is a ránk bízottakat. Ez nem csak a szerzetesek privilégiuma.

A Magyar Nemzetben megjelent interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2014. január 23.