Katolikus hitvédelem és megújulás

A film bemutatója Pécsett, 2012. február 9-én, az egyetem aulájában volt. A legjelesebb szakemberek jelenléte és hozzászólásai, a teljesen megtelt terem, az egyetemi hallgatók érdeklődése azt mutatja, hogy mindannyian komolyan, a legjobb erőfeszítésekkel és emberi együttérzéssel vagyunk a hospice témában. Mindannyian tudjuk, hogy újra meg újra át kell gondolnunk tennivalóink fontossági sorrendjét.

Többet kell a betegekkel és a hozzátartozókkal a hospice eszme szerinti személyes emberközelségben, szakmai minőségben, megértésben, szeretetben foglalkozni. A minden más intézni-, szerveznivaló, sok egyéb munka mellett legyen számunkra első helyen a beteggel való személyes kapcsolat, törődés, szeretet.

Ezt a mondanivalót a filmnek nem sikerült sugároznia. Inkább a fájdalomcsillapítók melletti reklámnak tűnt. A film tudatosította bennem ismét, hogy az adott helyi lehetőségek, a nagy szegénység, a környezet, vagy hozzátartozók hozzáállása erősen befolyásolják a lehetőségeket. Mindez serkent minket arra, hogy keményen küzdjünk a jobb háttér, az anyagi források megteremtéséért. Szükséges a tudományos képzés, az ismeretterjesztés, az emberi gondolkodásmód, viselkedési mód tudatos, és kitartó nevelése.

A filmnek van lényeges hiányossága. „Élet a halál előtt” című film nem engedheti meg magának, hogy az Istenbe vetett hitet, a hitre épülő emberi magatartást, az imádságos istenkapcsolatot, az imádságos lelkületű hozzátartozók fontosságát ne tanítsa. A legrégibb ásatások is azt mutatják, hogy az ember életéhez valamilyen szinten mindig hozzá tartozott a túlvilági életbe vetett hit. A mai éltünk önző, pénzhajszoló, és sokféle betegséget okozó rendetlen életvitelben hatványozottan fontos a hitre épülő emberi teljességet, sőt örök életet hirdetnünk. Kötelességünk, és egészséges emberi szeretetünk diktálja, hogy a betegeket és a gyászolókat is az örökélet hitével kísérjünk. Egyszerűen azért, mert ez az igazság, amivel sajátos módon nézünk szembe a halál körüli életszakaszban. Ennyire üres, semmitmondó, embertelen és hitnélküli filmmel még az a szűk embercsoport sem állhat ki, aki önmagát hitetlennek vallja. Régi orvosi mondás: A műtőasztalon mindenki fohászkodik. Aki, tehát a halálos ágynál, gyásznál nem tud Istenről szólni, az semmit sem ért abból, amire vállalkozott.

Ezt a filmet ahhoz a gyógyszerhez lehet hasonlítani, amely mellékhatásaiban kiemelten káros, és a lényeget, az emberséges szeretetet, magát az életet és az örökélet fogadást ássa alá, bár bizonyára ezt nem szándékolja.

Morvay Pio atya az irgalmasrend pécsi házfőnöke, kórházukban hospice is működik.