A szexuális visszaélések kezeléséről

A Hittani Kongregáció levele a püspöki konferenciákhoz az egyháziak által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről

Az elmúlt napokban (május 3-i dátummal) a Hittani Kongregáció levelet intézett minden püspöki karhoz, hogy segítséget nyújtson a püspöki karoknak irányvonalak kidolgozásához az egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezelésében. A püspöki karoknak 2012. május végéig kell ezeket az irányelveket megfogalmazniuk és eljuttatniuk a Hittani Kongregáció prefektusához, William Levada bíboroshoz.

Kívánatos, hogy ebben a munkában a szerzetes elöljárók is részt vegyenek, hogy ne csak az egyházmegyés papság álláspontja szerepeljen. A Hittani Kongregáció püspöki karokhoz intézett levelét a Szentszék sajtóirodája május 16-án tette közzé.

A levél három nagy fejezetben és ezeken belül számos pontban foglalja össze az irányvonalak kidolgozásához szükséges szempontokat.

Az egyház a püspökön vagy az általa megbízott személyen keresztül mindenkor álljon készen arra, hogy meghallgassa az áldozatot és a hozzátartozókat, és nyújtson számukra spirituális és pszichológiai segítséget. Lelkipásztori látogatásai során erre a pápa maga adott példát, amikor készségesnek mutatkozott, hogy találkozzon a molesztálások áldozataival és megértő szavakat intézzen hozzájuk. Egyes országokban már kidolgoztak egyházi környezetekben nevelői programokat, hogy ezzel biztonságos környezetet nyújtsanak a gyermekeknek. Ezek a programok segítik a szülőket, a lelkipásztorokat, a nevelőket abban is, hogy felismerjék az esetleges visszaélés jeleit és megfelelő intézkedéseket hozzanak.

A másik létfontosságú kérdés a leendő papok és szerzetesek képzése. A Hittani Kongregáció levele emlékeztet Boldog II. János Pál 2002-ben elhangzott szavaira, miszerint „a papságban és a szerzetesi életben nincs hely olyan személy számára, aki bántja a fiatalokat.” Ezek a szavak egyértelmű felhívást tartalmaznak a püspökök, a szerzetes elöljárók és a leendő papok és szerzetesek képzésével foglakozók személyes felelősségét illetően. Különös figyelmet kell fordítani azokra az esetekre, amikor egyik szemináriumból a másikba, vagy egyik szerzetes intézetből a másikba helyeznek át jelölteket. Ezekben az esetekben a valós helyzetnek megfelelő tájékoztatásra van szükség.

A püspök kötelessége, hogy atyaként és testvérként bánjon a papokkal, gondot fordítson képzésükre, figyelmeztesse papjait a kártételre, amelyet a szexuális visszaéléssel okoz, büntetőjogi felelősségére az egyházi és a polgári törvény előtt. A püspök legyen különösen éber abban, hogy felismerje a visszaélések esetleges jeleit, bárki kövesse el azt kiskorúak ellen. A püspök a legnagyobb elkötelezettséggel foglalkozzon az esetleges molesztálásokkal, mindkét fél tisztelete jegyében. A Hittani Kongregáció levele ugyanakkor leszögezi azt is, hogy a megvádolt személy mindaddig ártatlannak tekintendő, amíg bűnösségét be nem bizonyították.

A levél egy rendkívül fontos paragrafusa a polgári hatóságokkal való együttműködés kérdésével foglalkozik. A kiskorúak elleni szexuális visszaélés az egyházi törvények és a polgári törvénykönyv szerint egyaránt büntetés alá eső cselekedet. Mindenkor követni kell a polgári törvénykönyv előírásait a bűntény illetékes hatóságok elé terjesztésével, ám a szentségi belső fórum megsértése nélkül. A polgári hatóságokkal való együttműködés egyházi intézmény esetében az egyházi és a világi személyzetre egyaránt érvényes.

A Hittani Kongregáció levele részletesebben foglalkozik a kérdéssel kapcsolatos érvényben lévő egyházi törvényhozással. Ezekből fény derül arra, hogy előbb II. János Pál és Joseph Ratzinger bíboros, majd XVI. Benedek pápa határozottan elkötelezte magát annak érdekében, hogy ezzel a súlyos kérdéssel megfelelő módon nézzenek szembe.

A levél leszögezi, hogy az ügy első vizsgálata a püspökök és a szerzetes elöljárók hatáskörébe tartozik. Amennyiben a vád hihetőnek bizonyul, a továbbiakban a Hittani Kongregáció foglalkozik az esettel. Miután a kérdést megvizsgálták, a Hittani Kongregáció előírja a püspök vagy a szerzetes elöljáró számára a további lépések megtételét. A vádlottnak joga van az elfogulatlan védelemhez oly módon, hogy tiszteletben tartsák az egyház és az áldozat javát egyaránt. A végleges büntetés kiszabása, mint például a klerikusi állapottól való megfosztás, büntetőjogi eljárás lefolytatásával jár. A bűnösnek minősülő egyházi személy ellen általában két fajta egyházjogi büntetés jár. Az egyik a nyilvános szolgálat teljes vagy részleges megvonása,  másik, súlyosabb az előbb említett egyházi állapot elveszítése.

A Hittani Kongregáció levele egy sor útmutatással zárul, amelyek hangsúlyozzák a püspökök és a szerzetes elöljárók elsőrendű felelősségét. Hangsúlyozza, hogy támogatást kell adni az áldozatoknak, tisztelettel kell bánni a feljelentővel és biztosítani kell a magánélet és a jó hírnév védelmének jogát, továbbá megfelelő módon szem előtt kell tartani az egyes országok polgári törvényhozását. Végül ki kell zárni a nyilvános szolgálatba való visszatérést, ha ez veszélyt jelent kiskorúak számára, vagy botrány a közösség előtt.

Federico Lombardi vatikáni szóvivő jegyzéket tett közzé a Hittani Kongregáció leveléről. Ebben a jezsuita szerzetes megállapítja, hogy a levél új és fontos lépést jelent az egész egyház számára abban, hogy minél hatékonyabban és távolba tekintve adjon választ az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések csapására. Az egyház ezáltal is szeretné megújítani nevelői küldetése és tanúságtétele teljes szavahihetőségét és hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtse azokat a biztonságos nevelői környezeteket, amelyekre oly nagy szükség van az egész társadalom számára.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Létrehozva 2011. június 5.