Ami nekem Új Húsvét után Új Pünkösdöt hozott

Az eredményeket és hatásokat szavakba önteni szinte lehetetlen. Az egész egy nagy csoda volt, máig tartó hatásaival.

Minden gondosan „egybevágott”, hogy feleségemmel –akiről nem igazán gondoltam volna, hogy egyáltalán részt venne velem egy lelkigyakorlaton – „véletlenül” rá tudjunk érni.

Alig pár héttel korábban végeztem el a számomra gyümölcsöző Szentlélek-szemináriumot, amely fogékonnyá tett a Szentlélekre, és a szívemben megkezdte az igazság kimunkálását. Hála érte Urunknak! Inkább feleségem számára kértem az Úrtól, hogy Őt és egy másik soproni résztvevő testvérünket gyógyítsa, erősítse meg és ha emellett, még számomra is ad némi ajándékot, szépen megköszönöm.

A lelkigyakorlaton általánosságban a Szentlélek munkálkodása, az Úr Jézus cselekvő, gyógyító jelenléte, a testvéri szeretet a lelkigyakorlat részvevői között, egymásra odafigyelés, támogatás, a szervezők figyelmessége, a vezetők tevékenysége bizony az Apostolok Cselekedeteit idézte, ami számomra akkor így vált igazán hitelessé, élővé és igazán fontossá.

Személyes tapasztalatok:

Feleségem alkalmi templomlátogató volt, langyos imaélettel és aktivitással. Előzetes várakozásaimat messze meghaladó derekassággal vett részt a gyakorlaton. A tanúságtételek, az előadások, és a saját tapasztalatok hatására komolyan veszi imaéletét, szűk és tágabb családjában és távolról sem vallásos munkahelyén többször is tanúságot tett tapasztalatairól, megvallja Urát, és átalakította életét. A lelkigyakorlat során két olyan koponyáján lévő nyirokcsomó szívódott fel, amiről néhány nappal korábban az orvosa azt nyilatkozta, hogy mivel csontos részen van, örökre megmarad. Aztán 2000-ben szentségekhez járult. (Korábban éppen csak megkeresztelt evangélikus volt.) Azóta az ő kezdeményezésére még egy alkalommal részt vettünk Margaritha nővér lelkigyakorlatán. És aztán elment a Szentlélek-szemináriumra is… A házasságunk és szerelmünk is megtisztult, felfrissült, új életet, új lendületet kapott az Úrban, a lelkigyakorlatra eredeztetően.

Saját bőröm tapasztalatai: A harmadik napi hajnali áhítatom közben Margaritha nővér képét láttam lelkemben megjelenni, és beszélgetni kezdtem vele németül lelki problémáimról. Ez eléggé meglepett… Egyszer csak egy fénylő keresztet láttam megjelenni, majd úgy éreztem, hogy lelki ráncaim kisimultak. Úgy gondoltam, hogy ilyen módon éltem meg gyógyulást, és erről több társamnak és az egyik tolmácsnak is említést tettem.

Két nappal később, bár a minden napra a húzott igekártyánk mindkettőnk részére mindig találó volt, az aznap reggeli az utalást nem értettem. (Ozeás prófétán át az Úr igazság esőjének hullatását ígérte, ami tudvalevően szabaddá tesz…) A nővér előadása és a következő csoportos dicsőítő ima viszont rádöbbentett és meg is szabadított keleti sportokkal és gondolkozással, a bűnös előéletemmel kapcsolatos számos – számomra rejtett – rendkívül kártékony megkötözöttségemtől.

Bizony hitbeli alapjaim hiányosságai jó táptalajt jelentettek a gonosz százféle támadásának. Elhittem, hogy az igazság nincs meg teljesen egyházunkban, mert vagy nem ismerik, vagy mert eltitkolják ( én szegény… ) és különféle pótlékokkal, most már látom bűnös módon éltem. Keleti meditációval pótoltam a lélek emelkedettségi igényét (mindezt a hajnali zsolozsma előtt), energiagyűjtő jógagyakorlatokkal akartam megszerezni a napomhoz szükséges erőt, ezoterikus kövekkel a „szükséges” szellemi hatásokat. A szinkretizmus, a New Age, az ezoterika teljesen megfertőzött eddigre, és ez szerintem addigi vélekedésem szerint jó is volt így. Mindenre vevő voltam. És mindent faltam Szepes Máriától Müller Péteren át Hamvas Béláig. Faltam az Elixír magazint, az Édesvíz kiadó könyveit és mindazt, ami ezeken keresztül a látókörömbe került. És bármit, ami hasznosnak ígérkezett. Mert a korszellemre, és a tudományra hivatkozva persze ez sem, meg az sem bűn, ez nem az ami a bibliában, a keresztény tanításban van nevén nevezve vagy lényegére mutatva van, hanem hasznos (mert mindig van néhány hivatkozott személyi kapcsolat, néhány vállalható idézet, vagy fénykép, ami a tévtanítást hitelesnek, a praktikát szükségesnek mutatni igyekszik- sajnos). És ez rendre távolabb vitt az Üdvözítővel való személyes kapcsolat lehetőségétől, süketté tett az igaz tanításra, vakká az Igére. Felsorolni lehetetlen, mi mindent el nem hittem, miközben magam jó katolikusnak gondoltam mindezek mellett. Annyi legyen jellemzésként elég, hogy a döntő munkát a Szentlélek vitte végbe, miközben saját magamtól 3 nap alatt végeztem 4 mély szentgyónást.

Megrázó volt szembenézni a szennyel és a megelevenedő Igazsággal. Micsoda megtapasztalás volt, hogy Jézus mindenre válasz, mindenre elég önmagában! Megismerhettem az Ő nagy jóvoltából, hogy hű és igaz az Úr!

A Jézus Szentséges Szíve nagykilenced vége felé tartottam  – a lelkigyakorlatot pedig a nagykanizsai Jézus szíve templom szervezte. Akinek füle van hallja meg! Áldott legyen Jézus Szent Szíve! Minden ígéretét valóban megtartja! Mind a lélekszeminárium, mind a gyógyulási lelkigyakorlat beleesett a nagykilencedem időszakába.

Két testi gyógyulást értem meg, amiből azt kiemelném, hogy 8 éve csontszáraz volt a szemem, nem volt könnyem, orvosok különböző műkönny-cseppekkel próbáltak kevés sikerrel segíteni ezen az egyébként fájdalmas és nehézkes nézést/olvasást eredményező nyavalyán.

Nemcsak visszanyertem könnyeimet, hanem a könnyek ajándékát is megkaptam. A Szentlélek Úristen pedig küldetést adott és elhalmozott ajándékaival.

A családi és ismerősi környezetnek feltűnt, hogy felöltöttem az Új Embert. Magam pedig érezni kezdtem, tapasztaltam a Lélek szédítő erejét és lobogását, a Szűzanya pártfogását és vezető kezét.

Amit tanultam, aktívan és gyümölcsözően igyekszem használni, és örömmel adni tovább.

Számomra a Szentév tavaszán a lélekszeminárium Új Húsvétot és a „Lélek sebeinek gyógyulása„ lelkigyakorlat Új Pünkösdöt hozott. Fellobbant a perzselő láng az otthonomban és a környezetemben.

Áldassék érte az Úr neve! Azóta pedig Margaritha nővér, John atya és Miklós atya missziója kiemelten szerepel napi imaszándékomban.

(Sopron, 2000)

Margaritha Valappila nővérről röviden

Dél- Indiában, Keralában született 68 évvel ezelőtt.
18 évesen belépett a Szent József rendi betegápoló nővérek kongregációjába.
És azonnal indult Németországba, misszióba. 40 év korházi szolgálat után hívta meg az Úr egy nővértársával együtt közel 60 évesen az evangelizálásra, miután megtapasztalta Keralába való hazalátogatásakor a Lélek erőteljes kiáradását. És egy imaest alkalmával ő maga is csontrákból meggyógyult.
Egy indiai imaesten, lelkigyakorlaton több ezren szoktak részt venni.
A nővér egyik lánytestvére szintén apáca, ő fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. Az öccse az utcáról szedi össze a hajléktalanokat és viszi őket egy olyan helyre, amit a barátaival építettek, és ott gondoskodnak róluk.
Németországban Bad Soden Salmünsterben egy gyógyfürdőhelyen egy nyugdíjas doktornőtől ajándékba kapott egy 80 főt befogadni képes házat, ahol nővértársával és a doktornővel jelenleg lelkigyakorlatos házat működtetnek nagy részt adományokból
Szolgálatukat az Úr csodálatos gyógyulásokkal, szabadulásokkal, megtérésekkel áldja meg. Isten nagyobb dicsőségére!!!!

Itt tudod letölteni 2007. évi pécsi lelkigyakorlatának anyagát.

Tanúságtétel a 2010. évi lelkigyakorlat után >>

Ajánljuk még elolvasni …
Mary Usha: A gyógyulás rejtett forrásai. (Marana Tha, 2001)

Létrehozva 2023. június 19.