Isten mindennél szelídebb és gyöngédebb

Megkértek, hogy írjak Isten szelídségéről. Azt is megkérdezték, erről miért nem szoktam írni, és miért Isten erejét, és igazságosságát hangsúlyozom?

Miért az erős és király Istenről szoktam írni? Három gondolat jut eszembe:
1) Én erre vagyok fogékony, nekem ez tetszik, erre van szükségem, ezt értem legjobban Istenből – aki természetesen több mint amilyennek én felfogom (de nem kevesebb), például szelíd is! –, és mindenki csak arról tud írni, amit valamennyire ért.

2)  Azt tapasztalom, hogy erre másoknak is nagy szüksége van. Erre van igény. Isten jósága, vagy szelídsége kevésbé kérdéses az emberekben, mint Isten létezésének az igazsága és ennek a ténynek (mondhatnánk, a végső Ténynek) a mindent elsöprő jelentősége. A probléma persze úgy mutatkozik meg sokak elillanó hitével kapcsolatban, hogy azt érzik, Isten nem szereti őket, vagy nem figyel rájuk, élménytelen lelki sivatagban érzik magukat, és ezért inkább nem hisznek már benne egy idő után. Ilyen esetekben, noha az illető úgy fogalmaz „hol volt Isten szeretete”, a helyzet az, hogy eleve nem is hitt Isten létezésében, vagy nem eléggé ahhoz, hogy kitartson a megpróbáltatás idején. Az ilyen helyzetben lévő emberen szerintem nem Isten szeretetének a bizonygatása segít (én is voltam ilyen helyzetben), hanem Isten igazságainak a megalapozása, melyekről aztán szükségszerűen kiderül, hogy életet fakasztanak bennünk és békét hoznak. Más szóval csak igazságban lehet útra kelni a szeretet Istene felé.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. április 9.