Ferenc pápa elődeinél sokkal gyakrabban emlegeti az ördögöt, a Vatikán pedig nemrég elismerte a nemzetközi ördögűzők társaságát – de mit jelent ez itt, Magyarországon, 2014-ben? Egyáltalán milyen az, ha valakibe belebújik a „gonoszlélek”? Nagy nehezen sikerült találnunk egy magyar exorcista plébánost, aki segített értelmezni az ördög-helyzetet. És akkor már Az ördögűző című filmről is megkérdeztük.

„A pápa lépése azt jelzi, hogy a katolikus egyház vezetése érzékeli és támogatja azt a folyamatot, amelyben újra nagyobb hangsúlyt kap a II. Vatikáni Zsinat előtt és után háttérbe szorult egyházi szabadító szolgálat, amely a gonoszlélek miatt szenvedő emberekkel foglalkozik” – magyarázta a hvg.hu-nak Gál Péter pécsi plébános, hogy a Vatikán nemrég hivatalosan elismerte az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét. Nem véletlenül őt kérdeztük a lépés jelentőségéről: 1988-ban az akkori megyéspüspök őt bízta meg az exorcista, vagyis az ördögűző feladatainak ellátásával, és azóta nemcsak a pécsi egyházmegyéből, hanem az egész országból érkeznek hozzá segítségkérők. Sőt, a pécsi plébános már a határon túl is végzett ilyen szolgálatot, Olaszországból például többször megkeresték már.

Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének a L’Osservatore Romano vatikáni lapban közzétett elismerésének híre végigsöpört a világon, hiszen az exorcizmus gyakorlata máig vitatott. Gál Péter szerint viszont a szövetség egyházjogi megerősítése – amelyet június 13-ra, egy nevezetes és sikeres ördögűző szentnek a napjára, Páduai Szent Antal ünnepére időzített a Vatikán – nem ok nélkül történt: „a szenvedőkre odafigyelő lelkipásztorkodás mindenfelé egyre erőteljesebben tapasztalja meg a démoni zaklatások elszaporodását, elsősorban a fiatalok körében”.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. július 26.