A vértanúk közöttünk élnek

A szentek közöttünk élnek, szokták mondani. Úgy tűnik, ez a vértanúkra ugyanúgy igaz. A kegyetlen terrorcselekmények sora, amely az idei év elején kezdődött, egyelőre nem ért véget. A keresztény áldozatokról szóló hírek talán még inkább fájnak. Nem azért, mintha ők „ártatlanabbul” szenvednének, mint a megölt újságírók vagy az egyszerű bevásárlók, ahogy azt némelyek rendkívül együgyű módon hangoztatják.

A keresztény áldozatokkal való nagyobb együttérzés szubjektív: a másik keresztényhez a keresztség révén „testvéri” szálak fűznek, ami sokkal erősebb, mint a bármely ember elpusztítása miatt érzett megrendülés.

S ha a szubjektív megrendültség skáláján vannak még további fokok, akkor bizonyára Kayla Mueller halála újabb fokozatot ér el. Kayla mártíromsága nem a véletlen műve. A huszonhat éves amerikai lány 2012 óta dolgozott a háború sújtotta Szíriában önkéntesként. Őt nem katonai behívó, nem egy hírügynökség megbízása vezényelte e rendkívül veszélyes övezetbe. A saját lelkiismeretében felismert küldetés bizonyossága volt az, ami arra késztette, hogy segítségére siessen a szenvedő embereknek. Előbb Észak-Indiában, Palesztinában és Izraelben, majd végül a szír–török határ közelében végzett humanitárius szolgálatot. Azt vallotta, hogy neki ezeken a helyeken van dolga, mert „amíg élek, nem engedem, hogy ez a szenvedés normális legyen, valami, amit egyszerűen tudomásul veszünk”.

Mióta a halálhíre nyilvánosságra került, többen megfogalmazták, hogy Kayla többet tett a maga huszonhat évében, mint más egy egész élet folyamán. De talán nem pusztán mennyiségileg volt gazdagabb az ő élete, mint sokaké, hanem Isten megismerése és Krisztus követése útján olyan minőségre jutott el, amelyre csak a szentek képesek. Hogy melyik felekezethez tartozott Kayla, nem tudom, de nem is érdekes. Szavaival és tetteivel egyértelműen igazolta, hogy teljesen megértette és magáévá tette az evangélium tanítását.

Az írás elolvasható itt.

 

Létrehozva 2015. február 23.