Semmi sem vagyok

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)

Honnét tudjuk, hogy van‑e bennünk szeretet, vagy nincs? Amiről azt hittük, merőben szeretetből tettük, arról jobban megvizsgálva bizony kiderül, hogy kilencven százalékban önös érdek, számítás és saját nagyszerűségünkben való önelégült tetszelgés volt.

Csak aki egyszer eljut oda, hogy könnyek között bevallja, hogy benne egy csepp szeretet sincs, ő nem is tud szeretni, az indulhat el az igazi szeretet útján. Mert ő éppenséggel azért sírta el magát, mert rádöbbent arra, amit a Szent Pál-i kijelentés második fele jelent: semmi sem vagyok. A Krisztusban hívőt pontosan a szeretet rémületes hiánya leplezi le önmaga előtt, és tárja fel igazi nyomorúságát.

De ahol könny és ilyen megrendült vallomás fakad, ott a szabadulás lehetősége is felcsillan. Hiszen akik képesek sírva fakadni azon, hogy nem tudnak szeretni, azok kivétel nélkül azért képesek erre, mert találkoztak Krisztus végtelen nagy szeretetével, van tapasztalatuk arról, hogy ők szeretve vannak, feltétel nélkül és végtelenül, öröktől fogva és mindörökre. Ahelyett hát, hogy tovább keseregnél azon, hogy nem tudsz s hogy miért nem tudsz szeretni, inkább arra figyelj, hogy Krisztus mennyire szeret téged, és maradj is meg az ő szeretetében.

Ugyanakkor testvéreiddel szemben egy-egy hónapon át gyakorold a szeretetnek a mai Szentleckében hallott minden egyes erényét: türelem, jóindulat, alázat, tapintat stb., különösen azokat, melyek a leginkább nehezedre esnek, s akkor lassan meg fogsz tanulni szeretni, de már nem a magad bűnös, sokszor csak a szeretet érzéséhez ragaszkodó szíveddel, hanem Jézus szívével. A régi szeretetnek (mely nem is volt igazán szeretet) előbb gyökerestül el kell pusztulnia, hogy azután szívedben életre kelhessen az új, a krisztusi szeretet, melyet az ő irántad való szeretete táplál mindörökre.

Ennek a szeretetnek a jegyeit viselte testén Szent Ferenc atyánk, akinek a mai napon ünnepeljük stigmatizációját. A krisztusi sebhelyek csak külső jelei voltak annak a szeretetnek, amellyel Krisztus lefoglalta őt magának, egyszersmind testvérei és az egész világ javára.

 

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

 

 

Létrehozva 2014. október 27.