A tiszta férfiúság

Tóth Tihamér (1889-1939) veszprémi püspök a XX. század egyik legjelentősebb katolikus alakja. Egyetemi tanár, kiváló szónok, író, az ifjúság apostola, nevelő, cserkész pedagógus. A magyar rádió elsőként az ő szentbeszédét közvetítette. Könyveit 16 nyelvre lefordították, művei külföldön ma is népszerűek a fiatalság nevelésére. Egyes könyveit (mint ezt a kötetet is) a magyar középiskolákban kötelezővé tették.

A Szent István Társulatnál megjelent összegyűjtött munkáit adjuk közre a PPEK-ben. Ez az első kötet, a Tiszta férfiúság a Levelek diákjaimhoz című sorozatában született meg, és a legtöbb kiadásban jelent meg. Igen nagy hatást gyakorolt az akkori évek katolikus iskoláira és családi szexuális nevelésének elméletére és gyakorlatára.

Kedvcsinálónak íme egy rövid írás a kötetből. A szerk.

 Ket to- TT

A két tó

Diákkoromban sokszor jártam kirándulni egy hegyi tóhoz. Gyönyörű, kristályos tükrén pajzánul táncolt a napsugár. Tiszta vízéből kedvesen csillogott elő, amint kavicsos medrében vidáman ficánkolt a tó népe. Fürge kis halak cikáztak ide-oda, alig bírtak magukkal örömükben a simogató napsütésben.

A parton kékszemű nefelejcsek álmodoztak s vízililiomok keményen álltak őrt éles kardleveleikkel. A víz derült tükrére méltósággal alázkodtak a fűzfák s elmélázva gyönyörködtek a felszínen tükröződő felhőtlen, mosolygó égbolton. Friss, éltető szellő pajzánkodott az ágak közt és fuvalmára susogva bókoltak össze a nádi buzogányok. Olyan volt ez a hegyi tó, mint az élettől duzzadó, mosolygó, boldog gyermeki lélek, mint a tágra nyílt, csillagfényes gyermekszem …

Nemrég – hosszú évek után – ismét arra vitt utam.

Elborzadva láttam, mi lett az én kedves tavamból! Békanyálas, sárgás-zöld mocsár. Vize zavaros, piszkos. Mit rejteget magában, nem látni ugyan a sok hínártól, de a dögleletes levegő, amelyet kilehel, elárulja, hogy rothadás pusztít benne. Dülledtszemű békák álmos kuncogása hallatszik a fenék iszapjából; ha vándor jön, utálatos hüllők ugranak ijedt cuppanással a zöldhínáros, poshadt vízbe.

Hová lettek a büszkén őrködő kardos liliomok?

Hová pusztult a parti fűz ringó lombkoronája?

Hová veszett a vízszínen tükröződő, mosolygó kék ég?

Mind, mind eltűnt. Haszontalan nádas verte fel a partot, értéktelen sás hajlong jellemtelenül minden kis szellő előtt. Rothadás, pusztulás, utálat mindenfelé …

És elszorult a szívem: Ez volt valaha az én diákkoromnak gyönyörű kristályos tava!? …

Minden fiúnak szeme oly szép, mint a túlvilági vizek nefelejcse és lelke, mint a gyönyörűséges kristályos hegyi tó.

Hej, de mennyié lesz később békanyálas, fertőzött mocsár!

Hogy a te lelked mindig kristályos maradjon, fiam, azért írtam ezt a könyvet. Mert tiszta lelkűnek maradni és így érni férfiúvá – ez a legszebb életművészet!

  

A Tiszta férfiúság kötet letölthető a Pázmány Péter Elektronikus könyvtárból

.

Létrehozva 2020. május 4.