Az emberi szavak törékenyek

Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki embertársát szereti, teljesítette a törvényt” (Róm 13,8)

Az emberi szavak törékenyek. Csak ha annak lelkéből részesültem, aki szól hozzám, tudom helyesen felfogni azt, amit hozzám intézett szavai jelentenek. Minél inkább egy lélek vagyok azzal, aki beszél hozzám, annál pontosabban és helyesebben értem azt, hogy mit is akar mondani.

Ha meg akarjuk érteni Urunk szavait, előtte bűnbánatban megtisztított szívvel kell elmondani az általa tanított imádságot, a Miatyánkot, hogy az ő szándékai, melyek egyben az Atya szándékai, átitassák értelmünket, akaratunkat és érzelmi világunkat. A Szentlelket is kérnünk kell, hogy adjon világosságot és erőt Jézus szavainak megértéséhez. Ekkor fel fognak tárulni a szavak által hordozott isteni mélységek. Ezek nélkül intellektuális ínyenckedésbe vagy drasztikus tévedésekbe esünk Urunk szavait értelmezve.

A „ketten közületek” kifejezés az Úr szájából azt jelenti, hogy ketten azok közül, akik vele szándékaiban teljesen egyesültek, úgy, ahogyan ő egyesült Atyja szándékaival. Az az igazi kérő imádság, ha Urunk „gyakorlatára” tekintünk, s ahelyett, hogy saját akaratunkat és terveinket próbálnánk rákényszeríteni Istenre, inkább abban kívánunk részt venni, amit ő akar tenni – a módot és időpontot teljesen rábízva az ő gondviselésére. Ha nyilvánvalóan Urunk szándékain belül kérünk valamit, s főleg, ha azért imádkozunk, hogy szándékai megvalósuljanak, akkor minden lehetetlenség ellenére legyünk biztosak abban, hogy imánk meghallgatásra talál

Így vagyunk a mai Szentleckével is, ahol a szeretetről van szó. A szeretet sem jelent akármit: mivel a törvény teljessége a szeretet, azért mindaz, ami az isteni törvények ellen van, hiába érezzük szeretetnek, s hiába nevezi így a világ, nem lehet szeretet. Vigyáznunk kell: napi elmélkedéseinkben ne mi alakítsuk az evangéliumot saját bűnös és méltatlan világunkhoz, hanem mi alakuljunk az evangélium szerint. Jobb, ha felkavar és vádol az evangélium, mintha mindig „jóváhagyna”. Legyen a lelkünk Siloe tavának vize, melyet ha felkavar a Szentlélek, a gyógyítás erői szabadulnak fel benne.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2014. szeptember 16.