Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre is és örömét találja benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.

Ha a szeretet valamely teremtmény iránt érzékiségből vagy tisztán a természetes hajlamból származik, akkor annak növekedésével lépést tart az Isten iránti szeretetnek elhidegülése és az Istenről való megfeledkezés.

Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat

Létrehozva 2014. április 22.