Katolikus hitvédelem és megújulás

Mint katolikus keresztény (Szalézi Szent Ferenc Misszionáriusai Rend, a ford.), aki hagyományos katolikus családban született az indiai Keralában, de hinduk között élt, és most mint katolikus tanító és karizmatikus igehirdető 60 országban és minden kontinensen, el kell mondanom a jógának a keresztény lelkiségre és életre gyakorolt káros hatását.

Egyeseknek a jóga a relaxáció és a feszültség enyhítésének eszköze, másoknak a fitnesz és egészség elősegítésének gyakorlata, és néhánynak pedig betegségek gyógyításának eszköze. Az átlag katolikus –akár laikusok vagy papok- gondolkodásában nem kevés zavart okoz ez, mert a jógát a katolikusok között nem csak mint egészségi vagy spirituális diszciplinát támogatják, hanem egyszer így, egyszer úgy, vagy gyakran keverve a kettőt. Tény, hogy a jóga elsődlegesen spirituális diszciplina, ismerek papokat és apácákat a szemináriumban és noviciátusokban, akik a jógát úgy hirdetik, mint ami segít a meditációban és imában.  Szomorú, hogy manapság a katolikusok elvesztik hitüket a nagy lelkiségekben és az ima misztikumában és a tanokban, amiket olyan nagy szentek, mint Loyolai Ignác, Assisi Szent Ferenc, Szalézi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz és mások adtak, és ma a keleti lelkiség és misztika felé fordulnak, ami a hinduizmusból és a buddhizmusból táplálkozik. E miatt az igaz kereszténynek meg kell vizsgálnia a jóga kompatibilitását a keresztény lelkiséggel, és megfontolni, hogy ezeket a technikák beilleszthetők-e a keresztény imába és gondolkodásba.

Mi a jóga? A szó azt jelenti, hogy „egység”, a jóga célja egyesíteni valaki időleges (átmeneti) önmagát, a „JIVA”-t a végtelen „BRAHMAN”-nal, a hindu Isten koncepcióval. Ez az Isten nem egy személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal. A Brahman egy személytelen isteni anyag, ami „szétterjed, beburkol és alapja (mélysége) mindennek”. A jóga gyökerei a Krisztus előtti 1000-ből való hindu Upanishadból származik, és eképpen beszél a jógáról: „egyesítsed a benned levő fényt a Brahman fényével”.

„Az abszolút az magunkban van”, mondja a Chandogya Upanishad, „TAT TUAM ASI” avagy „TE AZ VAGY”.  Az isteni ott lakozik mindegyikünkben az Ő mikrokozmikus képviselőjén keresztül, aki önnön magát Jivának hívja. A Bagavad Gitában Krisna isten úgy írja le Jivát, mint „az én örökkévaló részem”, és „a jóga öröme eljön a jógihoz, aki egy Brahmával.” Kr. u. 150-ben Patanjali jóga elmagyarázta a nyolc utat, amely a jóga gyakorlatokat elvezeti a tudatlanságból a megvilágosodásig – nyolc út, mint a lépcső. Ezek az önkontrol (yama), a vallási szertartás (niyama), a pózok (asana), légzőgyakorlatok (pranayama),  az érzékelés szabályozása (pratyahara), koncentrálás (dharana), mély elmélkedés (dhyana), megvilágosodás (samadhi). Érdekes megjegyezni itt, hogy a pózokat és légzőgyakorlatokat a Nyugaton sokszor az egész jógával azonosítják, holott csak a 3. és 4. lépés a Brahmával való egyesülés felé! A jóga nemcsak fizikai gyakorlatok összetett rendszere, hanem spirituális diszciplina, melynek értelme, hogy a lelket elvezesse a samadhi-hoz, az isteni léttel való teljes egyesüléshez. A samadhi az az állapot, melyben a természetes és az isteni eggyé válik, ember és Isten egyesül mindenfajta eltérés nélkül (Brad Scott:  Gyakorlat vagy vallásgyakorlás? Amit az oktató sosem tanít meg a hatha jóga osztályokban. Wathcman Expositor, Vol. 18. No. 2, 2001).

Az ilyen nézet radikálisan ellentétes a kereszténységgel, amely tisztán különbséget tesz a Teremtő és a teremtett, Isten és ember között. Isten a „Másik”, és sosem önmagunk. Szomorú, hogy a jóga, reiki, és más diszciplinák és meditációk hirdetői tévesen idéznek egyes különálló bibliai igehelyeket, hogy érvelésüket bebizonyítsák, mint „ te vagy az Isten temploma”, „belőled árad az élő víz”, „te bennem leszel és én tebenned”, „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”, stb. anélkül, hogy megértenék ezen szavak kontextusát és értelmét a Bibliában. Vannak emberek, akik Jézust jógiként ábrázolják, ahogy ezt láthatjuk ma a gyülekezetek kápolnáiban és a plébániákon – Jézus jógi pózokban meditál!

Ahhoz, hogy Jézust „jóginak” nevezzük, tagadnunk kell Őbelőle fakadó istenségét, szentségét és tökéletességét, és azt sugalljuk, hogy bukott természete van, ami ki van téve a tudatlanságnak és illúziónak (Maya), hogy Neki fel kellett szabadulnia az emberi feltételek alól a gyakorlás és a jóga diszciplinája által. A jóga nem összeegyeztethető a keresztény lelkiséggel, mivel panteisztikus (Isten minden és minden Isten), és azt tartja, hogy csak egy Valóság van, minden más illúzió vagy Maya. Ha csak egy abszolút realitás van és minden más illuzórikus, akkor nem lehet semmilyen kapcsolat és szeretet. A keresztény hit középpontja a hit a Szentháromságban, az Atyában, Fiúban és Szentháromságban, a háromszemélyű egy Istenben, a szeretetkapcsolat tökéletes modelljében. A kereszténység minden a kapcsolatokról szól, Isten és emberek között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37-39).