Lelki adoptálás

„Ó Mária, ki az új világ hajnala és az élők Anyja vagy, rád bízzuk az élet ügyét” (Szent II. János Pál: Evangelium Vitae)

A lelki adoptálás lényege szerint Isten színe előtt tett ígéret, amelyben egy konkrét személy kötelezi magát, hogy kilenc hónapon át (vagyis amennyi időt átlagosan az anyaméhben tölt a megfogant gyermek) mindennap imádkozik egy veszélyben lévő magzatért, valamint azért, hogy ez az Isten által kiválasztott, és egyedül Általa ismert gyermek megszülethessen, és születése után szeretetben és elfogadva, törvényes családi körülmények között nőhessen fel.

Az adoptálás mindig egy gyermekre vonatkozik, és csak akkor kezdünk el egy újabb gyermekért imádkozni, ha az előző vállalást már teljesítettük, vagyis kilenc hónaponként.

A lelki adoptálás elsődleges célja tehát egy konkrét gyermek életének megmentése imádság és áldozathozatal által. További célja az Isten által rendelt erkölcsi rend helyreállítása. Az ima egyben engesztelés is a magzatgyilkosságok égbekiáltó bűnéért. Hosszú évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a lelki adoptálás a leghatékonyabb imaforma, amely segít feldolgozni bűnük terhét azoknak a szülőknek, akik maguk is elkövették ezt a bűnt.

A lelki adoptálás gondolata a fatimai jelenésekkel kapcsolatban született, mintegy válaszként a Szűzanya kérésére: imádkozzuk a szentolvasót, tartsunk bűnbánatot, és engeszteljünk azokért a bűnökért, amelyek legjobban bántják az Ő Szeplőtelen Szívét.

A Magyarországon átvett forma Lengyelországban alakult ki, 1987-ben, ahol elsőként a varsói pálos atyák karolták fel a kezdeményezést. Az ő templomukból sugárzott ki ez a csodálatos lelki megújulást hozó imádság az egész ország területére, majd a világ számos más országába is. 1994 óta a lelki adoptálás országos központja a világhírű kegyhelyen, Częstochowában működik.

Az ismertető elolvasható itt.

Létrehozva 2017. március 27.