Közlemény Anthony de Mello SJ atya írásaival kapcsolatban

vatican-logoAz indiai jezsuita atya, Anthony de Mello (1931-1987), jól ismert számos publikációja alapján, melyeket sok nyelvre lefordítottak, s melyek ismertté váltak szerte a világon, bár ezen írások közül nem adta jóváhagyását mindegyik megjelenéséhez.

Művei, melyek szinte kizárólag rövid történetek formáját öltik, a keleti bölcselet néhány érvényes elemét hordozzák. Ezek segíthetik az önuralom elérését, a szabadságunkat korlátozó kötöttségek és érzések feloldását, és az élet viszontagságainak derűs megközelítését. Korai írásaiban, de Mello atya, jóllehet a buddhista és taoista spirituális áramlatok befolyását mutatja, megmaradt a keresztény lelkiség határain belül. Ezekben a könyvekben az ima különböző fajtáit tárgyalja: fohász, közbenjárás és dicsőítés, vagy szemlélődés Krisztus életének misztériumairól, stb.

Már e korai műveinek bizonyos részleteiben, nagyobb mértékben későbbi alkotásaiban is megfigyelhető egy fokozatos eltávolodás a keresztény hit lényegi tartalmától. A kinyilatkoztatás helyére, amely Jézus Krisztus személyében jött el, behelyettesíti Istennek egy forma vagy kép nélküli intuitív megismerését, egészen addig, hogy Istenről úgy beszél, mint a teljes ürességről. Ahhoz, hogy Istent lássuk, elég, ha közvetlenül a világra tekintünk.  Semmit sem lehet mondani Istenről; az egyetlen megismerés a meg-nem-ismerés. Már az Ő létezésének kérdését felvetni is értelmetlenség. Ez a radikális apofaticizmus[1] egészen annak tagadásáig vezet, hogy a Biblia érvényes állításokat tartalmaz Istenről.

A Szentírás szavai jelzések, melyek csak arra szolgálnak, hogy a személyt elvezessék a csendhez. Más fejezetekben a vallási szent szövegek, a Bibliát is ideértve, még súlyosabb megítélés alá esnek:  azt állítják, hogy megakadályozzák az embereket a józan ész követésében, s ezáltal korlátoltak és kegyetlenek lesznek. A vallások, beleértve a kereszténységet is, jelentik az egyik legfőbb akadályt az igazság feltárásában.. Ennek az igazságnak pontos tartalmát különben sosem definiálja a szerző. Szerinte az, ha valaki úgy gondolja, hogy saját vallásának Istene az egyedüli Isten, ez egyszerűen fanatizmus. „Istent” kozmikus valóságnak tekinti, meghatározhatatlannak, mindenütt jelenlevőnek; Isten személyes voltát figyelmen kívül hagyja és gyakorlatilag tagadja.

De Mello atya kimutatja nagyrabecsülését Jézus iránt, magát is „tanítványának” tartja. De Jézust csak egy mesternek tekinti mások mellett. Az egyetlen különbség más emberekhez képest az, hogy Jézus „felébredt” és teljesen szabad, míg mások nem. Jézust nem ismeri el, mint Isten Fiát, hanem csak valakit, aki arra tanít bennünket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ezen túlmenően a szerző megállapításai az ember végső sorsáról kuszasághoz vezetnek.  Egy ponton „feloldódásról” beszél egy személytelen Istenben, mint ahogy a só feloldódik a vízben. Több esetben a halál utáni sors kérdését irrelevánsnak nyilvánítja; csak a jelen élet lehet érdekes. A mostani életet illetően, mivel a rossz csak egyszerű tudatlanság, az erkölcsnek nincsenek objektív szabályai. A jó és a rossz egyszerűen a realitásra ráaggatott mentális értékelés.

Összhangban az eddigiekkel, érthető, hogy a szerző szerint bármilyen hiedelem vagy hitvallás Istenről vagy Krisztusról nem jó másra, mint hogy megakadályozza az egyén hozzáférését az igazsághoz. Az Egyház azzal, hogy Isten szavát a Szentírásban bálvánnyá tette, odáig jutott, hogy kitiltotta Istent a templomból. Ebből következően elvesztette felhatalmazását, hogy Krisztus nevében tanítson.

Jelen közleménnyel, a keresztény hívők érdekeinek megvédését szem előtt tartva, ezen Kongregáció kijelenti, hogy a fent említett állítások összeegyeztethetetlenek a katolikus hittel, és komoly károkat okozhatnak.

II. János Pál pápa az alulírott bíboros prefektus kihallgatása alkalmával ezt a Kongregációnk rendes ülésén elfogadott közleményt jóváhagyta, és elrendelte közzétételét.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció Irodájában,

1998. június 24-én, Keresztelő Szent János születésének főünnepén.

+ Joseph Card. Ratzinger

           prefektus

+ Tarcisio Bertone, S.D.B. Vercelli érd. érseke

               titkár

 ---------------
[1] Negatív teológia. A ford.

 A vatikáni honlapon olvasható angol szöveg alapján készült ez a magánfordítás:

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.