Burke bíboros: a muzulmánok és a keresztények nem ugyanazt az Istent imádják!

Az amerikai katolikus bíboros végre kimondta azt a nyilvánvaló igazságot , amely a mi eltévelyedett virulens-politikailag korrekt társadalmunkban mára már eltűnt: a kereszténység és az iszlám nem ugyanazt az Istent imádja!

“Hallom az embereket, amikor azt mondják nekem, hogy mindannyian ugyanazt az Istent imádjuk, mindannyian hiszünk a szeretetben” – Leo Raymond Burke bíboros, érsek, aki egykor a Vatikán legmagasabb bíróságán szolgált, ezt mondta a keresztény teológiáról szóló új könyve bemutatójának telekonferenciáján.

A két legelterjedtebb monoteista hit között egyértelműen különbséget téve Burke azzal érvelt, hogy az iszlám Istene “uralkodó.” Ezzel ellentétben a kereszténység Istene “kinyilatkoztatást adó” – magyarázta Burke, mondván, hogy a katolikusok számára Isten törvénye “a szívünkbe van írva” és ” isteni kegyelmet kaptunk ahhoz, hogy e törvény szerint éljünk “.

“Nem hiszem, hogy igaz az, hogy mindannyian ugyanazt az Istent imádjuk, mert az Iszlám Istene uralkodó Isten” – fejtegette. “Más szóval, alapvetően az iszlám, a saria a törvényük, és annak a törvénynek, amely Allahtól származik, végül minden emberen uralkodnia kell.”

A kulturális relativizmus veszélyére figyelmeztetve a papokat, Burke kijelentette, hogy a keresztényeknek kezdeményezőeknek kell lenniük hitük igazságának az érvényesítésében, anélkül, hogy hitelt adnának a politikailag korrekt torzításoknak.

Megjegyzés: Ez persze közvetlenül szemben áll a II. Vatikáni Zsinat új uralkodó tanításával, amely az Egyház dogmatikus alkotmányát jelentő Lumen Gentium szerint a következő:

“A megváltás terve magában foglalja mindazokat, akik elismerik a Teremtőt, közöttük is elsősorban a muszlimokat; ők Ábrahám hitét vallják, és velünk együtt imádják az egyetlen irgalmas Istent, az emberiség bíróját az utolsó napon.”

A II. Vatikáni Zsinat Nyilatkozata az Egyház nem keresztény vallásokhoz való viszonyáról, a Nostra Aetate, még pontosabban fogalmaz:

“Az egyház megbecsüli a mohamedánokat is, akik az egyetlen Istent imádják, aki önmagában él és létezik; irgalmas és mindenható, az ég és a föld Teremtője, aki szólt az emberekhez; azon fáradoznak, hogy teljes szívvel alávessék magukat még kifürkészhetetlen parancsainak is, akárcsak Ábrahám, akihez örömmel kapcsolódik, Istennek alávetve magát, az iszlám hite.”

És II. János Pál pápa ismételten többször is megismételte ezt az új tant; [ld. pld. Simon Galloway: Nincs válságban az Egyház?); talán leginkább említésre méltó a marokkói fiatal muzulmánokhoz 1985. augusztus 19-i intézett beszéde ( August 19, 1985 address to young Muslims in Morocco:)

“Keresztények és a muzulmánok, sok közös dolog van bennünk, úgy is, mint hívők és úgy is, mint emberi lények. Ugyanabban, a remény, de ugyanakkor az aggodalom sok nyomával, megjelölt világban élünk. Számunkra Ábrahám, Isten akaratának való alávetettségében és Isten jósága iránti bizalmában az Istenben való hit igaz modellje, Hiszünk ugyanabban az Istenben, az egyetlen Istenben, az élő Istenben, az Istenben, aki teremtette a világot és teremtményeit tökéletességre hozza.”

Raymond Burke bíboros abba az irányba tart, ahová csak néhány magas rangú egyházi ember merészkedett az elmúlt fél évszázadban. Vitatja a zsinat utáni rendszer újításainak kulcsfontosságú elemeit, ami kétségtelenül az Egyház egyik legmerészebb bíborosává teszi. Imádkozzunk érte, és kérjük Istent, hogy mindig figyelje és védje őt! forrás: remnantnewspaper.com.

(forrás: eucharisztikuskongresszus.hu)

Létrehozva 2017. július 7.