Amikor keresztények a természeti törvénnyel próbálják meg alátámasztani erkölcsi nézeteiket, ritkán juthatnak el a téma érdemi megvitatásához, ugyanis alapvető értetlenségbe ütköznek vitapartnereik oldaláról azzal kapcsolatban, hogy maga a természeti törvény micsoda?

Például sokszor halljuk azt, hogy “a szex természetes dolog házasságon kívül is”, és hogy “az állatvilágban is felfedezhető a homoszexualitás”, és azt kérdezik, hogy “mégis a kereszténység miért a természetre hivatkozva védi az erkölcsi tanítását”?

Tisztázzuk tehát: mi is az a természeti törvény? Van-e egyáltalán ilyesmi? És ellentmond-e a hitnek?

1) Mi is az? Természeti törvénynek a jó és a rossz törvényét hívják – nem a fizika törvényeit, és nem is az állatvilágot irányító törvényeket.

2) A félreértés: Ha ma beszélünk a természeti törvényről, akkor rendszerint a nehézségi erő, az átöröklés, a kémia törvényei, vagy az állatok viselkedésének törvényszerűségei jutnak az eszünkbe. De amikor más korok gondolkodói a jó és rossz törvényét ,,természeti törvénynek” nevezték, akkor ezen valóban az emberi természet törvényét értették.

 3) Az elképzelés az, hogy éppen úgy, ahogyan minden testet a gravitáció szabályoz, az egyes szervezeteket pedig a biológiai törvények, úgy az embernek nevezett teremtménynek is megvan a maga törvénye.

4) A természeti törvény igazi törvény: vagyis azt írja le, ahogy a dolgoknak lenniük kell. A természet működését leíró “törvények” viszont csak törvényszerűségek: egyszerűen leírják azt, ami van, ami megtörténik. Vagyis például egy test nem választhatja meg, engedelmeskedjék-e a nehézségi erő törvényének vagy sem, de az ember választhat: engedelmeskedik-e az emberi természet törvényének vagy megszegi azt.

5) Szemléld kívülről: ha egy földönkívüli megfigyeléseket végezne, de nem értené a nyelvünket, megállapíthatná, hogy az emberek a gyakorlatban egyszer segítik egymást, máskor meg bántják egymást, épp úgy, mint ahogy általában megállnak a piros lámpánál, de olykor továbbgyalogolnak. Ám kívülről nézve megfejthetetlen lenne számára mind a lelkiismeret parancsoló szava (ti. hogy tilos bántani egymást), mind a közlekedésre vonatkozó törvény valósága (ti. hogy a pirosnál meg kell állni). Az igazi törvények tehát megszeghetőek, előírnak, és nem leírnak, ugyanis egy kívánatos magatartásformára vonatkoznak (a “kell” tartományára) , és nem arra vonatkoznak, amit az emberek valójában tesznek (ez az egyszerű történések, vagyis a “van” tartománya volna).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. május 9.