A militáns liberalizmus nyelvi háborúja

Mit mond egy amerikai annak, aki a társaságában tüsszent? Azt mondja neki, hogy „God bless you.” (Isten áldjon meg.) Ez a nyelvi hagyomány. A The Washington Times beszámol egy érdekes történetről, miszerint egy ateista tanárnő átélt egy hihetetlen sérelmet. Ez úgy történt, hogy a tanítványai, midőn valaki az osztályban tüsszentett, azt mondták az illetőnek, hogy „God bless you”. Eközben kérdően néztek tanáruk felé, mert ugye, tudták róla, hogy ateista.

A tanárnő ezt agresszióként élte meg, s az ügyben vizsgálat is indult. Mint a tanárnő nyilatkozatából kiderül, a diákok viselkedése nem tolerálható tovább. Problémájává vált a nyelvi hagyományban rögzült tüsszentés utáni jókívánság. A „God bless you”-ban Isten szerepel ugyebár, s lévén ő egy ateista, ez a mondat számára tűrhetetlenné vált. Mert ő meg van sértve.

Mondhatnánk azt is, hogy ez az ügy nevetséges, szóra sem érdemes. Vagy mondhatnánk azt is, hogy ez a tanárnő egyszerűen éretlen, nem tudja a helyén kezelni az ügyet. De sajnos mégis komolyan kell vennünk, mert ahogyan reagált a gyerekekre, mégis csak kortünet. Nem kirívó és nem egyedi. Ez a fajta harcos, a tolerancia nevében szabadságjogokért küzdő liberalizmus ugyanis már elég régóta nyelvi háborút hirdetett, s az általa képviselt világnézetet úgy gondolja megvalósíthatni, hogy legszívesebben kiirtana a nyelvből mindent, ami nem idomul az általuk helyesnek gondolt valósághoz.

Példák garmadáját lehetne itt felsorolni, kezdve a szexuális nemek azonosítására szolgáló hagyományos szavak kiirtásától a származásra utaló szavak száműzéséig. Ez, mármint a szexuális nemekre utaló szavak használata különösen is problematikus azokban a nyelvekben ugyebár, amelyek ismerik a hímnemű és a nőnemű névmást. Akkor most – teszi fel a kérdést a militáns liberalizmus – vajon szabad-e használni Isten jelölésére hímnemű névmást, avagy szabad-e hímnemű névmást használni általános alany megjelölésére? Szerintük nem szabad, mert ez már szexizmus, hiszen Isten nem hímnemű, s ha általában az emberről beszélünk, akkor is kerülni kell az utalást a nemekre. Nosza hát, ennek az a megoldása, hogy nyelvből száműzni kell minden olyan hagyományos formulát, szót amely szembe megy a harcos liberalizmus által képviselt világképpel.

Különös, de egyáltalán nem meglepő módon, e szélsőségessé fajult liberális szabadságharcnak vannak kitüntetett terepei, mint például a szexuális identitás, a származás és a vallási hovatartozás. Különös, de egyáltalán nem meglepő módon ezek a témák szinte kizárólagosan a magánszféra világához tartoznak, s ebben a liberális szabadságharcban egy szó nem esik például arról, hogy az egyre magasabb szinten szervezett kapitalizmus rendszerei hogyan teszik tönkre az embert. Különös, de nem meglepő módon, ez a harcos liberalizmus mindig a hagyományos identitásoknak üzen hadat egyik kedvenc eszközével, a nyelvi háborúval is, hogy aztán ne maradjanak már szavak, amelyekkel nemi identitást, vallási öntudatot, származást lehetne jelölni. Marad a hagyományos identitásától megfosztott egyén, az elvont ember mint norma, akit tolerálni kell, s akihez képest minden hagyományos identitás csak akadály a politikailag korrekt emberkép megfogalmazásában. Így születik meg a hamis és egyoldalú tolerancia diktatórikus ideológiája, amelynek egyik nagyhatású eszköze a nyelvi hagyomány módszeres felszámolása.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. november 8.