Arinze bíboros óvta az ázsiaiakat a nyugati szokások átvételétől

kath.net – 2009. augusztus 18.

Francis Arinze bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció előző prefektusa augusztus 16-án, egy Manilában bemutatott szentmisén óvott a liturgiával kapcsolatban az inkultúráció hamis koncepcióitól. Arinze bíboros az ázsiai püspöki konferencia záróülésén arra buzdította a püspököket, hogy erősítsék az eucharisztikus imádatot.

Szó szerint ezt mondta: „Az imádat olyan gesztusokban mutatkozik meg, mint például a térdhajtás vagy a mély meghajlás, valamint a térdelés és az Úr előtti hallgatás.” Arinze dicsérte az ázsiai kultúrát, és hangsúlyozta, hogy nem okoz nehézséget ezt a kultúrát oda vezetni, hogy Jézust a szent Eucharisztiában tisztelje.

Az Istentiszteleti Kongregáció egykori prefektusa ezután arra figyelmeztette a püspököket, nehogy Ázsiában olyan téves divatokat lemásoljanak, mint például az áldoztatórácsok, illetve térdelő-zsámolyok elhagyása, mely a világ egyes részein szokásban van.

Arinze emlékeztette a püspöki gyülekezetet, hogy az Egyház liturgikus normáit be kell tartani, majd így folytatta: „A latin rítusban csak a celebráló papok vehetik saját maguktól a szentostyát. Mindenki másnak nyújtják az ostyát, akár klerikus, akár laikus az illető. Az sem helyes, ha a papnak az öltözködés szabályait nem kell betartania, arra hivatkozva, hogy a klíma forró és nedves. Ha szükséges, a püspököknek lehetővé kell tenniük a papok számára, hogy könnyű liturgikus ruhákat hordjanak.”

A bíboros azt is kihangsúlyozta, hogy nem fogadható el, ha a celebráns helyi öltözetet visel a liturgikus helyett, vagy ha kosarat vagy borospoharat használ a szent Eucharisztia számára. Ez egy tévesen felfogott inkultúráció.

Arinze bíboros arra is figyelmeztetett, hogy a szentmisében az olvasmányokat csakis a Szentírásból szabad venni. Még a szentek vagy rendalapítók írásai sincsenek erre a célra engedélyezve. Természetesen más vallások könyvei szóba sem jöhetnek.

A bíboros a liturgikus táncokat is kritizálta. „A táncokat szigorúan meg kell vizsgálni, mert a legtöbb tánc mindenekelőtt a művészekre vonja a figyelmet és szórakozást kínál. Az emberek azonban nem kikapcsolódni mennek az istentiszteletre, hanem hogy Istent imádják, őt dicsőítsék és bűneikért nála bocsánatért esedezzenek.”

(forrás: katolikus-honlap.hu)


A liturgikus táncról – az adoremus.org egy hosszabb írása angolul

Létrehozva 2016. július 21.