Tematizálás. Hadd beszéljek nektek Isten szeretetéről. Sokan szegezték már nekem: Hol van az Isten, s hol van az Ő szeretete?  Hogyan engedheti meg, hogy ez és ez…. a szörnyűség megtörténhessen? S  ha Ő irányít mindent, miért nem lép közbe, hogy mindaz, ami igazságtalanság, pl. az ártatlanok szenvedése – megtörténhessen?! – Hát bizony Istenről – a hittani ismeretekben – annyi szépet állítunk, hogy például: Ő maga a Szeretet, akkor hol látható ez?  

– Most Isten szeretetéről mégis beszélni akarok, mert – a látszat ellenére  – Isten: a valóság. Ő az, aki VAN. Ő maga a létezés, s annak forrása. A lét pedig jó, szép, igaz és szent. – „Isten a szeretet” (I.Jn. 4,10) – mondja az Írás, s aki hisz  az Írásnak, az hisz Istenben. Nem a belátásomra építek, hanem az Írásra. Ebből indulok ki. Isten a szeretet. Szeretetből alkotta a mindenséget, túlcsorduló szeretetből. Nemcsak azt kell hinnem Istenben – ha hinni akarok, hogy Ő létezik, hanem azt is, hogy ő az Örök Jóság. Jóságának túlcsorduló szeretetéből alkotta meg a mindenséget a csillagok milliárdjaival együtt, s benne az embert: Téged és engem, mint a teremtés csúcsát, koronáját.

Belém lehelte Lelkét, egy isteni szikrát ültetett belém, s azt mondta, hogy uralkodjak a természeten. Kezdjem a saját természetemen, de gondozzam, ápoljam a rám bízott világot is, mert ő elutazik messzire. Ezt olvassuk  Jézus példabeszédében.„Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon”.(Mk13,34 ) Az ember – látszólag Isten nélkül él – de ez csak látszat:Része a próbatételnek, miszerint: visszatér majd a háziúr, a gazda, a Mester, a tulajdonos –   és elszámoltat.

Tehát az ember  kapott egy megbízatást, önrendelkezést, mintegy gyakorlóteret szabad akaratának. Nagy kitüntetés a Teremtő részéről az ember felé: Ezt emberi méltóságnak nevezzük.  Isten szeretetének jele szabad teremtménye iránt. 

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2018. január 2.