Elhengerítve

„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”  (Lk 24,2-3)

Nyolc hónapja már, hogy a lányomnál rákot diagnosztizáltak, és azzal szokott tréfálkozni, hogy ez az elmúlt időszak nekem nehezebb volt, mint neki. Egy pillanatig sem hiszem, hogy így lenne, de tudom, mire gondol. Erősnek hiszem magam a hitben, de ha volna Achillesz-sarkom, az a gyermekeim szenvedése lenne. Bármilyen okból.

Lányom nagyműtéte alatt a váróban ültem, s arra gondoltam, bár én lennék a helyében. A lélegzetemet is visszafojtottam, amíg a laboreredményekre várt.

Karácsony közeledtével egy másik édesanya története kerül közel hozzám, akinek szintén végig kellett néznie gyermeke szenvedését. Istállóban szülte meg kisfiát. Mikor az angyal hírül hozta, hogy a Messiást hordozza méhében, az egész álomnak tűnt. Aztán egyszercsak ott pihent a karjában a kisded.

A többi édesanyához hasonlóan, Mária sem tudta, mit hoz a jövő. A csecsemőből kisfiú, majd meglett férfi lett. Mária néha csodálkozott azon, amit mondott a fia (Lk 2,33), máskor megdöbbentette a gyermek viselkedése (Lk 2,48).

Igazi anyaság volt ez!

Harminchárom éves korában a fiú ott függött egy durva, ácsolt kereszten, hogy elviselje a büntetést az egész emberiség bűneiért. Anyja végig mellette volt szenvedése alatt. Miután a fiú meghalt, sírba helyezték, és egy nagy követ hengerítettek a bejárat elé.

Három nappal később két másik Mária és Salomé kimentek a sírhoz, tömjént vittek magukkal, és szívük fájdalmát. Az akkori szokások szerint be akarták balzsamozni a holttestet. Útközben azon tanakodtak, vajon hogy tudják majd elhengeríteni a hatalmas követ a bejárat elől (Mk 16,3).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. december 28.