Sokan szenvedünk, hogy nincs elég időnk elvégezni a feladatainkat a munkahelyünkön. Van olyan munkáltató, amely elvárná, hogy napi 24 órán keresztül álljunk rendelkezésére. Akik saját vállalkozásban dolgoznak, azoknak talán még nagyobb kihívást jelent néhány napra, vagy akárcsak néhány órára is, elszakadni a munkájuktól. Rá kell szánni a szükséges időt, szoktuk mondani. De milyen áron?

Tanulmányok bizonyítják, hogy hatékonyságunk drámai mértékben csökken, ha nem fordítunk időt a pihenésre, a „fejszénk élesítésére”. Van egy nagyon praktikus intés, hogy ha gyorsan akarsz fát vágni, először szánj időt arra, hogy megélezed a fejszédet. A tanács akkor is megállja a helyét, ha nem kifejezetten a favágásra vonatkoztatjuk. A vállalkozásomban majdnem minden új ötletem akkor jött, amikor szabadságon vagy a munkámtól távol voltam és más szemszögből is ránézhettem a munkára, vagy friss gondolatokkal, meglátással találkozhattam egy teljesen véletlenszerű, a munkámtól akár független forrásból.

Fontos, hogy néha letegyük a munkát és kilépjünk a hivatásunk világából. Hogy ez mennyire fontos? A Bibliában is benne van, mint isteni útmutatás.

A teremtés könyve szerint Isten 6 nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon megpihent. A megpihenés a hetedik napon megjelenik – mint törvény – a Mózesnek átadott tízparancsolatban is:

„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon … Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent …” (Mózes második könyve, 20, 8-11)

Jézus később tisztázta ezt a parancsolatot, arra tanítva, hogy a nyugalom napjának betartása nem azért fontos, hogy ezáltal megfeleljünk egy sor szabálynak, hanem ellenkezőleg, az ember javára hozta létre Isten a nyugalom napját, hogy pihenni, reflektálni, regenerálódni tudjon, aztán így lelassulva élvezni tudja a világot, amelyet Isten teremtett. „Majd hozzátette Jézus: ’A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért’” (Márk evangéliuma 2,27).

A keresztényeknél az elmúlt néhány évszázad alatt a nyugalom napja átkerült a hetedik napról a hét első napjára. Ez zavaró volt és egy konfliktusforrást jelentett számomra. Most akkor a hetedik napon, szombaton, vagy a hét első napján, vasárnap, pihenjünk? Azt gondoltam, hogy talán csak rosszak a fejlécek a naptárunkban. Mostanában azonban azt gondolom, hogy mindkét nap helyes. A hét hetedik napján tartsunk pihenőnapot. A feleségem úgy nevezi, IGAZI szombat. Ez egy olyan napot jelent, amikor pihenünk, regenerálódunk, barátainkkal vagyunk, egy jó hangulatú ebédet/vacsorát fogyasztunk el és egyszerűen élvezzük az életet. A vasárnap tehát lehet az a nap, amikor tiszteletünket fejezzük ki Krisztus előtt és emlékezünk a feltámadására. Így ajánlhatjuk fel Istennek ezt a néhány órát a hét elején, ajándékként, az időnk – a hetünk – legelső gyümölcseként.

A szombat, a hét hetedik napja, az én pihenőnapom. A vasárnap, a hét első napja, az ima és az istentisztelet napja, a hét megfelelő megkezdéséhez. Lehet, hogy ez a gondolat szélsőségesnek tűnik némelyeknek, de az Úrban vetett bizalmunknak és az Ő parancsolatainak tesztelésére szolgálhat. Ahogyan a Zsoltárok könyvének 127. fejezetében olvassuk, „hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”.

Ami a tényleges gyakorlatot illeti, én gyakran kezdem a munkahetemet vasárnap délután vagy este, amikor megtervezem a hetet és elkészítek egy pár dolgot hétfő reggelre. Ennek így van értelme számomra, mert tudom, hogy szombaton megpihentem, majd a hét első óráit az Úrnak szenteltem. Aztán jöhet a munka a következő szombatig, az igazi Sabbath napig, amikor újra megpihenek, majd mentálisan, testileg és lelkileg felkészülök a következő hétre.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. december 16.