letras

Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (32)

29. FEJEZET

 

A FÖLDI MENNYORSZÁG, AZ ISTENT KÖVETŐ SZENVEDÉLYMENTESSÉG VAGYIS TÖKÉLETESSÉG, A LÉLEK FELTÁMADÁSA AZ ÁLTALÁNOS FELTÁMADÁS ELŐTT

 

       1. Lám, már mi is, a tudatlanság mélységes vermébe temetve, sötét szenvedélyek között és ennek a halálra szánt testnek az árnyékában vakmerően a földi mennyországról kezdünk értekezni. Az égboltot csillagok ékesítik, a szenvedélymentességet erények díszítik. Mert az én elgondolásom szerint a szenvedélymentesség nem más, mint az elme belső mennyországa, mely a démonok gaztetteit már gyerekes csínyeknek tekinti.

        2. Tulajdonképpen az mentes tehát a szenvedélyektől, és erről ismerni meg az ilyet, aki romlatlanná tette testét, elméjét pedig a teremtmények fölé emelte, minden érzékét annak alávetette, és az az Úr színe elé állítva erejét meghaladó szolgálattal mindig csak feléje halad. Némelyek viszont így határozzák meg a szenvedélymentességet: A lélek föltámadása a testé előtt. Mások pedig: Isten tökéletes ismerete, melynél csak az angyaloké különb.

 

       3. A tökéletesnek ez az egyre tökéletesíthető teljes tökéletesség (ahogy azt nekem valaki tapasztalatból elmagyarázta) már úgy megszenteli az elmét és úgy elragadja a bűnös anyagtól, hogy e mennyei rév elérése után a testi élet java részén át mintegy mennyei önkívületben tartja, és a szemlélődés magasságába emeli.

 

       Jól mondja valahol erről egy olyan ember, aki tapasztalta: „az Isten nagyjai a földön igen fölemelkedtek”. Ilyennek ismerjük az egyiptomit is, aki nem hagyta kezét ima közben sokáig kitárva, ha másokkal imádkozott.

 

       4. Van, aki szenvedélytelen, de van, aki még a szenvedélytelennél is szabadabb minden szenvedélynél: az előbbi még erősen utálja a rosszat, az utóbbi viszont már egyre gazdagszik az erényekben. A tisztaságot is mondják szenvedélytelenségnek; és méltán, hiszen ízelítő az általános feltámadásból, vagyis a romlandók romolhatatlanságából.

 

       5. Szenvedélymentességet árult el az, aki így szólt: „Az Úr elgondolása van bennem.” Szenvedélymentességet árult el az egyiptomi, aki azt mondta, hogy nem féli az Urat; szenvedélymentességet árult el, aki azért imádkozott, hogy visszatérjenek a szenvedélyei.

 

       Ki volt olyan méltó az eljövendő dicsőség előtt a szenvedélymentességre, mint a nevezetes szíriai? Mert Dávid, a híres próféta így szól az Úrhoz: „Szűnjön haragod irántam, hogy enyhülést nyerjek!”; Istennek ez a [szír] bajnoka pedig: „Állítsd meg kegyelmed hullámait!”

 

       6. A szenvedélytelen lélek, melyet úgy áthatnak az erények, mint a szenvedélyek rabjait az élvezetek.

 

       7. Ha a torkosság netovábbja erőltetni még azt is, amit nem kívánunk, akkor az önmegtartóztatásé bizonnyal az, hogy az éhes ember, jóllehet ártatlan, erőt vesz a természetén.

 

       8. Ha a bujaság véglete: oktalan állatokért és élettelen dolgokért is bolondulni; akkor a tisztaság határa: érzéki szempontból mindenkivel szemben olyan magatartást tanúsítani, mint az élettelen dolgokkal szemben.

 

       9. Ha a kapzsiság határa: soha fel nem hagyni vagy meg nem elégedni a kuporgatással, akkor a szegénységé: még önnön testünkkel sem törődni.

 

       10. Ha a csüggedt fásultság határa: teljes kényelemben élve is türelemnek híján lenni; akkor a türelemé: sanyarúságunkat úgy tekinteni, mintha kényelemben élnénk.

 

       11. Ha a harag tengere: dühbe jönni, noha senki sincs jelen; akkor a türelemé: egyaránt nyugodtnak lenni, akár jelen van, aki gyaláz, akár nincs.

 

       12. Ha a hiúság legmagasabb foka: színlelt tettekkel hivalkodni, olyankor is, amikor senki sincs jelen, hogy dicsérjen, akkor a szerénység természete bizonnyal az, hogy az elme sohasem megy lépre a hízelgők látogatásaikor.

 

       13. Ha kárhozat, vagyis a gőg természete: hitvány állapotban kevélykedni, akkor az üdvözítő alázat bizonyítása: magasztos vállalkozások és teljesítmények közepette is alázatos lelkületűnek lenni.

 

       14. Végül, ha a szenvedélyek teljes uralmának ismérve: a démonoktól eredő minden sugallatnak csaknem mohón engedni, akkor meglátásom szerint a szent szenvedélymentesség ismertetőjele az, hogy kereken kijelentjük: „nem is vettem észre, mikor visszavonult tőlem a gonosz”, sem azt, minként jött, sem azt, mi végett, sem azt, hogyan távozott; hanem az ilyesmik iránt már egészen érzéketlen vagyok, mivel teljesen egyesültem az Istennel és örökre úgy is maradok.

 

       15. Annak, aki még a testben élve ilyen lelki állapotra bizonyult méltónak, maga a benne lakozó Isten az irányítója valamennyi szavában, tettében és gondolatában. Ezért már egy bizonyos hang gyanánt bensőleg fel is fogja az Úr akaratát felvilágosulás által, és minden emberi tanításon felülemelkedve mondja: „Mikor mehetek már, hogy Isten színe előtt megjelenjek?”, mert nem bírom tovább a vágyódó szeretet hatását, hanem azt a halhatatlan szépséget kutatom, amit nekem a porhüvely előtt adtál. Mit is kell sokat beszélni: többé már nem ő maga él, hanem Krisztus él benne. Így mondja, aki megharcolta a jó harcot, végigfutotta a pályát, és a hitet megtartotta.

 

       16. A királyi korona nem egyetlen drágakőből áll, a szenvedélytelenség sem teljes, ha egyetlen, akármilyen kis erényt is elhanyagolunk. Úgy gondold el a szenvedélytelenséget, mint a mennyei király palotáját az égben: a sok hajlék a városon belül lévő lakások, ennek a mennyei Jeruzsálemnek a fala pedig a vétkek bocsánata.

 

       17. Igyekezzünk, testvérek, igyekezzünk a palota menyegzős termébe bebocsátást nyerni, de ha akár valami teher, akár korábbi bűnnel szerzett hajlam, akár késedelem miatt elmaradunk, micsoda veszteség! Akkor legalább érjünk el előbb valami hajlékot a menyegzős terem táján, ha azonban még mindig roskadozunk vagy ernyedtek vagyunk, akkor mindenképpen jussunk legalább a falon belülre. Mert aki oda a vég előtt be nem megy, helyesebben aki azon át nem hág, a démonok és szenvedélyek pusztájában fog tanyázni. Azért is imádkozott így valaki: „Istennel falakat is áthágok.” És másvalaki mintegy Isten képviseletében mondja: „Nem a bűneitek választanak el engem és titeket egymástól?”

 

       18. Törjük át, barátaim, a választófalat, melyet engedetlenségünkkel gonoszul építettünk! Nyerjük el ideát adósságunk elengedését, mert az alvilágban nincs ki meggyógyíthasson.

 

       19. Maradjunk most már nyugton, testvéreim, hiszen egyébként is „nyugton levőknek” nevezek bennünket. Nem hozhatunk fel mentségül sem bukást, sem különböző körülményeket, sem nehézséget. Hiszen mindazoknak, „akik befogadták az Urat, ő – az újjászületés fürdője által – hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”, és ezt mondja: „Maradjatok nyugton, és ismerjétek el: én vagyok az Isten”, én magam vagyok a szenvedélytelenség. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

 

       Az áldott szenvedélymentesség a földről az égbe emeli a szűkölködő elmét, és felkelti szegényt a szenvedélyek szemétdombjáról; a dicső szeretet pedig angyalok, arkangyalok társaságába ülteti, az Úr népének a fejedelmeivel.

Létrehozva 2017. december 13.