Kedves Olvasóm!

Ha van egy kis maradék időm, akkor passzióból, jókedvből, szenvedélyből, vagy – akár „függőségből” is mondhatnók  – írom az életigét.  A Focolare  közösség szelleme ihletett meg  már  ki tudja (?)  – hány éve, ( 20-30 ?)  s nagy lelki hasznot merítettem belőle. Vezérfonálként használom a mindennapi elmélkedéshez, ahol a téma egy gondolat-csokor felé van kihegyezve. Csak a vázlata van meg .A napi elmélkedések is csak vázlatok. Nagy megbecsüléssel vagyok azok iránt, akik naprakészen ezt kidolgozzák, a közjónak rendelkezésére bocsátják. Bárcsak egész népünk Isten igéjén rágódna.

Ebben  a mindennapi belső  „műhely-munkában”  megtapasztalok egy megbízható, belső „építkezést” Soha nem készül el, de valami készülőben van  – bennünk. Saját hitemet próbálom meg az egyetemes egyház hitével egyeztetni. Kimondom hangtalanul magamnak Vajon jó úton járok-e, ha ezt és ezt így gondolom végig. Nem vitaanyagnak szánom, csupán kimondom önmagamat: Ez vagyok, ebben a gondolat-világban élek és lubickolok. Mivel  egy jó belső hatást tapasztalok, valami ezért arra késztet: Osszam meg mindazokkal, akikben  feltételezhető ez az érdeklődés. – Így tekintsétek, így olvassátok: Ez nekem az azonossági számom. Bizonyára Neked is megvan ugyanez?! –

Imával-szeretettel:Károly atya (egyesek így szólítanak), Karcsi atya (mások emígy), Károly testvér , illetve Karcsi testvér.

Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Beszéltünk arról az életformáról, melyben szüntelenül az Úrral kell együtt lennünk, Vele élnünk, s tevékenykedünk. De nemcsak Vele, hanem Benne is kell élnünk. S nemcsak azt kell ellenőrizni a szívünkben, hogy milyenek a tevékenykedéseink, hanem azt is, hogy egyáltalán:mik és kik vagyunk. Vagyis, hogy milyen lélek és kinek a lelke lakik bennünk (?) Jézusban élni, annyit jelent, mint benne lenni abban a szeretetben, amellyel a mennyei Atya szerette Jézust, a mi Urunkat és Mesterünket.

Az Úr a szeretet és aki a szeretetben marad, az az Úrban marad és az Úr őbenne. Ez a szent kölcsönösség él és fennáll. Ezt göngyölítve kimondhatjuk:Ahogyan az Úr Jézus él az Atyában, s az Atya pedig az ő szeretett Fiában, ugyanúgy éljünk mi, tanítványai is a Mesterben és Tanítónkban, Jézusban és Jézus pedig mibennünk. Ez Jézusunk egyik legmélyebb titka, misztériuma: Ez az „egymásban való lakás”. Mély kijelentés: Elmegyünk és lakást veszünk nála. Sőt, menyegzőre hív meg, hogy egybekeljünk Vele. A lelkek szent közösségébe, egyességébe, egységébe hív, hogy: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.” ( Jn.17, 21-23).

A szellemi egység kifejezésmódja ez, hogy mindezek kezdjenek el megvalósulni már itt a földön. – Igaz, itt egyenlőre csak a tökéletlenség köntösében tud a mi egységünk létrejönni Jézussal és egymással – ott viszont már az Isten Országához illendően jöhet létre, a maga teljes tökéletességében. Urunk utolsó vacsorai ünneplése is ilyen szoros és mély egyesülés irányába mutat. Ő bennünk akar élni, hogy mi is őbenne élhessünk. Ő benn akar lenni a mi életünkben egészen, hogy mi is benn lehessünk az Ő életében – egészen. Talán így is lehetne köszöntenünk egymást: „Az Úr legyen bennetek!” De óhajtó mondat helyett még hatásosabb lenne egy kijelentő mondat: „Az Úr van bennetek!” Ez esetben a te gondolatod, szavad, tetted már nem a tiéd. Ő cselekszik – általad.

Ha ezt az állapotot még nem értük volna el, s ez valószínűnek látszik, akkor minden erővel azon kell lennünk, hogy elérjük. Már csak azért is, mert Urunk, Jézusunk is ezen fáradozik, mondhatnám: Harcol értünk. Ő jobban szeret minket, mint mi Őt, tehát jobban is harcol értünk és szívünk uralmáért. Mi becsületességgel elhadarjuk ugyan, hogy „ jöjjön el a te uralmad (országod)”, de már nem halljuk Jézus válaszát a keresztről: „(Ezt) szomjazom!” Mi lenne, ha ezt mi is szomjaznánk?! Akkor az a szeretet, amellyel szeret minket , bennünk lenne, s mi pedig őbenne (v.ö.: Jn. 17, 26).

Az Életige letölthető itt.

Létrehozva 2017. július 10.