A mérgező harag legyőzése

Évekkel ezelőtt, az akkori főnököm kinevezett egy munkacsoport élére, hogy megoldjak egy, a cégünknél levő nagyobb problémát. Számomra ez a helyzet egy politikai aknamezővé, egy klasszikus ’nem-nyerhetsz’ helyzetté vált. Gyanítom, a főnököm azt remélte, hogy meg fogom védeni őt a munkacsoport valószínű döntésének eredményétől, de nem tettem.

Megállapításaik szerint, a munkacsoport arra következtetett, hogy az igazi gond az volt, ahogyan a főnököm a vizsgált problémához állt. Rögtön azután, hogy befejeztem és beadtam a jelentésemet, lefokoztak. A főnököm, aki addig támogatóm volt, most ellenségemmé vált.

Több mint két évig mérgező haragot tápláltam iránta. Úgy éreztem, igazságtalanul és lekezelően bántak velem. Én lettem a bűnbakja annak a problémának, amit a főnököm maga csinált. Minden alkalommal, amikor lehetőségem volt rá, éltem vele, hogy visszavágjak és elégtételt vegyek. Rosszakat mondtam erről az emberről a többieknek.

Miután ennek a keserűségnek és haragnak a terhét hordoztam, nem remélve, hogy egy vezető valaha is felajánlja, hogy helyrehozza mindazt a rosszat, amit velem tett, egy megdöbbentő, ugyanakkor dermesztő felismerése jutottam: a haragom sokkal nagyobb kárt okozott nekem, mint amennyire érintette őt. Még ha, a negatív megjegyzéseim sikeresen rombolták is a főnököm tekintélyét mások szemében, a haragom akkor sem csillapodott.

Aztán elkezdtem olyan dolgot tenni, amire már sokkal korábban kellett volna gondolnom – eltökéltem, hogy elolvasom, meditálok rajta és alkalmazom, amit a Biblia tanít a haragról, akár jogos az, akár nem. Például, Pál Efézusiakhoz írt levele 4,26 része azt tanítja, hogy „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek”.

Ezen a figyelmeztetésen gondolkodva, feltűnt nekem, hogy a nap szó szerint százszor is lement a haragommal és a gennyes keserűség, amit folyamatosan éreztem, hatalmas lehetőséget adott az ördögnek, hogy aláássa mindazt, amit Isten próbált bennem és rajtam keresztül végezni.

Elkezdtem töprengeni a Máté evangéliuma 6,14-15 verseken, amelyekben Jézus azt mondta: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Olvasva ezeket a kemény szavakat, olyan volt, mintha vádló ujjal mutatnék egykori főnökömre, de úgy tűnt, a többi ujjam viszont rám mutat. Ezen töprengve, az Úr megítélt engem: mivel nem bocsátottam meg a korábbi főnökömnek, miért várom el, hogy Isten megbocsássa nagyon sok bűnömet. Felismertem, hogy amellett, hogy megbocsátok az ex-főnökömnek – még akkor is, ha ő ezt soha nem kérte – arra is szükségem van, hogy kérjem Istent, bocsásson meg nekem nagyon sok dologért, beleértve a ’meg-nem-bocsátást’.

Hogy megtudjam, Isten milyen következő lépést vár tőlem, elolvastam a Máté evangéliuma 5,23-24 verseket, amelyekben Jézus azt mondja: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.”

Több mint két év telt el azóta, hogy a haragom elkezdődött, de végül megkezdtem a kibékülési folyamatot azzal, hogy felhívtam a korábbi főnökömet – és kértem, hogy bocsásson meg. Ez ugyan nem oldotta meg azt, amit velem tett, de legalább megszabadultam a mérgező haragtól és annak romboló hatásaitól. A harag érzelmi rák, aminek a gyógymódja a megbocsátás.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org,  Monday Manna

Létrehozva 2017. július 6.