A figyelem és a figyelemeltereléstől való függőség

Az életet kétféleképpen lehet megélni: tudatosan vagy tudatlanul. Az első esetben figyelmet fordítunk valamire. Látjuk a dolgokat, észrevesszük azért, hogy értékeljük azokat. Meghalljuk a dolgokat, hogy megértsük. Arra törekszünk, hogy ne felületesen ismerjük meg a dolgokat, hanem teljes egészében. Élünk a jelen pillanatban, és csodálkozva tapasztaljuk meg a világot, teljes megbecsüléssel kóstolgatjuk misztériumait.

A második esetben szétszórtak vagyunk. Látjuk a dolgokat, de nem vesszük észre azokat. Hallunk dolgokat, de nem értjük meg. Az érzékeink által vett minden információ a lehető legkevesebb figyelmet kapja. Egész életünk egy homály, az alig tudatos érzelmi benyomások töredezett sorozata.

Az első a költő észlelési módjátt írja le, aki a teljeset látja és mélyen érez. A második a modern ember gyakran széttöredezett figyelmét szemlélteti, és ez nem kis részben a mindenütt jelenlevő technológia következménye.

Technológia és figyelem
Van egy okos telefonom, és gyakran vannak olyan idők, amikor hálás vagyok az előnyeiért. Mégis, amilyen gyakran hálás vagyok, olyan gyakran undorodom tőle. A telefonom úgy működik, hogy elkerülhetetlenül eltávolít a jelen pillanattól. Egy rövid célzott konzultáció gyorsan eltereli a figyelmemet a mérhetetlen információval, ami folyamatosan ömlik rám egy élénk színű képernyőn keresztül. Ez egy gép, amit egyetlen célra terveztek, hogy elnyelje és megtartsa a figyelmemet olyan sokáig, amíg csak lehet.

Függetlenül attól, hogy felismerjük vagy sem, a figyelmünk egy áruféleség, amit lehet adni-venni.

Azt gondoljuk, hogy nyugodtan pihenünk, görgetjük az Instagram vagy a Facebook hírcsatornát. A valóságban a hirdetők megvásárolják a figyelmünket, és felhasználják a szociális média használata során gyűjtött adatokat, amiket megadtunk magunkról, hogy előbb megtudják, mi az, amit akarunk, mielőtt mi tudnánk, hogy azt akarjuk. És ez működik. Ez majdnem ellenállhatatlan. Úgy tervezték, hogy ilyen legyen.

Széttöredezés és összpontosítás
Jogos az érvelés, hogy minden technológia kompromisszumos, az internetes telefonok sem kivételek. Az a probléma, hogy a digitális eszközök célja a figyelem szétaprózása, míg más technológiák célja, hogy összpontosítsák azt. Találó példa erre egy könyv. A könyv valójában egy technológia része az információ továbbítására. A nyomda megjelenése után a könyv az információcsere legelterjedtebb rendszerévé vált.

De az olvasás teljesen más élményt nyújt, mint a Facebook görgetés. Az olvasás összpontosítja a figyelmet, és egy mély folyamat állapotába hoz – koncentráció különösebb erőfeszítés nélkül. Az olvasással az adott szavakon keresztül áthaladunk az ötletek birodalmába, és a fikció esetében, a képalkotásba és az érzelmekbe.

Egy könyv egész szerkezete, a betűtől az oldalakon található szavak elrendezéséig, a koncentráció segítésére és növelésére szolgál.

A digitális eszközöknél viszont a figyelem széttöredezik. Az okos telefon megnyitásakor egy rács jelenik meg, biztosítva a kiválasztáshoz az alkalmazásokat. Mivel van választási lehetőség, a figyelmedet azonnal különböző irányba terelik. Miután belépsz egy alkalmazásba, szembesülsz az információs áramlással, legyen az e-mail, a közösségi média poszt vagy a értesítések tevékenységről.

Mindegyik elem igényli a figyelmedet. Arra hív, hogy tudomással bírjál róla és foglalkozzál vele. Serkenti a vágyainkat, és megtanít bennünket cselekedni az impulzus hatására. És mivel mindig van valami új dolog, az agyunk hamarosan megtanulja a friss inger jutalmának várását. Az ilyen eszköz használata olyan, mint amikor egy szigorú, gluténmentes diétán élő személy besétál egy fánkot árusító boltba – az eltökéltség nem tart sokáig.

Harc a tudatosságért
Nem az a célom, hogy lebecsüljem a technológiát. Az olyan eszközök, mint például az okos telefon valóban adtak előnyöket az életünkhöz. Nem lenne nekem se, ha nem lennének előnyei. És mégis van egy nagyon valóságos értelem, ahol ezen eszközök által elszegényedünk úgy, hogy többé nem ismerjük fel a körülöttünk lévő világot. Sokkal inkább, az élet az ingerület és válasz zavaros homályán keresztül haladunk át az életen, elhanyagolva az igaz szemlélődéshez szükséges mélyebb koncentrációt. Hány csodáról, hány csillogó bámulatról maradunk le, mert beleveszünk egy kétdimenziós képernyőbe?

Ellen kell állunk az oktalanságnak, és nem csak félig. Hiszem, hogy nagyon komoly kötelességünk van, hogy harcoljunk a figyelemelterelés ellen.

Mint keresztények, arra van elhívásunk, hogy költők legyünk – talán nem szó szerint, hanem abban a értelemben, hogy teljes mértékben meglássuk és mélyen érzékeljük a dolgok misztériumát.

Gerard Manley Hopkins költőt idézve „a világ fel van töltve Isten nagyságával”, de tudatosság, figyelem nélkül nem tapasztalhatjuk meg ezt a szentségi valóságot. Nem tudjuk elfogadni ajándékként (pedig az), örömmel, csodával és hálával, ha nem vagyunk elég ébren, hogy észrevegyük. És ne csak pusztán felszínes, felületes módon vegyük észre, hanem valóban elmélkedjünk gazdagságában és szépségében.

Széttöredezett figyelmünk miatt számos nagy örömről maradunk le. Küzdjünk hát a mesterséges világ ellen, amely felhívja magára a figyelmünket arra törekedve, hogy felszívja, majd szétkenje figyelmünket. Törekedjünk a figyelemre, ne pedig a figyelmetlenségre. Térjünk vissza a valósághoz, áhítattal és hálaadással fogadjuk el a teremtés ajándékát, és ajánljuk fel a dicséretáldozatként.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2017. június 21.