Ő az első, az örök kezdeményező

A Pápai Ház szónokának 1. adventi prédikációja a Szentlélekről

December másodikán pénteken délelőtt kilenc órakor tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya első ádventi beszédét az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában, Ferenc pápa és a római kúria tagjai jelenlétében. A kúria bíborosai, püspökei és papjai mellett jelen voltak a szerzetesrendek legfőbb elöljárói és helyettesei is. A szónok e mostani sorozatában a Szentlélekről elmélkedik

„Igyuk a Lélek józan mámorát” címmel, mely valójában Szent Ambrus püspök hajnali himnuszának egyik sora.

Újra kell olvasnunk a zsinatot a megtermett gyümölcsei fényénél

„A II. Vatikáni Zsinat 50 évvel ezelőtti bezárásának megünneplésével véget ért a zsinatutáni időszak első szakasza és most nyílik a következő. Ha az első fázist a zsinat „befogadása” jellemezte, akkor az újat a kiegészítés és az integrálás jellemzi, más szóval újra kell olvasnunk a zsinatot a megtermett gyümölcsei fényénél” – kezdte a kapucinus atya határozott és világos gondolattal a beszédét, melynek a „zsinatutáni időszak újdonsága” címet adta.

A Zsinat a Lélekről: Futólag és oldallagosan

A zsinatutáni időszak legfőbb újdonsága az egyház teológiájában és életében egy pontos névvel írható le: a Szentlélek. A zsinat noha nem mellőzte a Lélek műveit, de arról szinte mindig csak futólag beszélt, anélkül, hogy központi szerepét kiemelte volna. A szónok sokatmondóan utalt a Yves Congar neves zsinati teológusra, aki a Szentlélek zsinati értelmezéséről egy erős képet használt, mondván, a «zsinat beszélt róla több helyütt is a szövegekben, ahogy porcukrot hintünk a süteményre, de ami nem válik igazában a tészta részévé».  

A zsinat, mint az egyház új Pünkösdje, valójában utána kezdett megvalósulni

Az enyhülés azonban megkezdődött és Szent XXIII. János pápa megsejtése, hogy a „zsinat az egyház számára egy új Pünkösd”, valójában az a zsinat után tudott megvalósulni. A következő évben ünnepeljük a katolikus egyházban a karizmatikus mozgalom elindulásának 50. évfordulóját. A Szentlélek és a karizmák ébredésének az egyházban ez az egyik legfontosabb jele, hiszen a zsinat előkészítette számára a talajt. XVI. Benedek pápa 2012-ben megállapította: „A zsinat-utáni korszak történetét nézve lehet felismerni az igazi megújulás dinamikáját, mely sokszor az élettel teli mozgalmak váratlan formáiban jelent meg és amely érinthetővé tette az egyház kimeríthetetlen életképességét”.

Megújulás a Lélekről szóló teológia világában

Ezzel egyidejűleg a Szentlélek megtapasztalása az egyház életében ösztönzőleg hatott a teológiai reflexióra is. Megsokszorozódtak a Lélekről szóló tanulmányok: Congar, Rahner, Mühlen, von Balthasar katolikus oldalról míg a lutheránus Moltmann és Welker írtak jelentős műveket. Az egyházi tanítóhivatal részéről II. János Pál pápa „Dominum et vivificantem” k. enciklikája 1982-ben jelzi ezt a megújult Lélekre-figyelést.

A jövő útja a „harmadik fejezet teológiája”

Cantalamesse atya utalt Karl Barth református teológusra, aki pályára vége felé tett egy provokáló és egyszerre önkritikus megjegyzést, mely a jövőbe tekintve egy másféle teológiát sejtett meg, mégpedig a harmadik fejezetét. Érdekes módon ugyanezt jelezte előre a jezsuita Karl Rahner is. Az említett harmadik fejezet természetesen a Hiszekegy harmadik fejezetére utal, mely az Atya és a Fiú után a Szentlélekről szól. A szónok pontosított, hogy itt nem a hagyományos teológia helyettesítéséről van szó, hanem annak segítéséről és megerősítéséről. Ez abból indul ki, hogy a Szentlélek nemcsak tárgya a teológiának, hanem a pneumatológia, vagyis a Lélekről szóló tanítás  az az atmoszféra, légkör, melyben az egyház az életét és benne a teológiai kutatást folytatja.

Az alulról olvasott Hiszekegy   

Az új teológiai tájékozódást nemcsak dogmatikai, hanem történelmi szempontok is igazolják. Ehhez pedig meg kell vizsgálni, hogy a 381-es nícea-konstantinápolyi hitvallás hogyan született, vagyis fordítva kell olvasni, a végétől az elejééig, hátulról és alulról indulva. A hitvallás ugyanis a fogalmi tisztázás végső fázisát tükrözi, ahová a megfontolások jutottak, de nem számol magával a folyamattal. 

A Vatikáni Rádió  beszámolója elolvasható itt.

Létrehozva 2016. december 6.